webshop menü
Az egyik utolsó kép az incidens előtt #drón #útmutató

DJI Spark – Űzz belőle sportot! (Vagy lehet mégse…)

Azt hiszem, mindegyik dróntulajdonos egyetért abban, hogy nem a fotózás vagy a videózás a legszórakoztatóbb, hanem maga a reptetés. Mindannyian eljutunk erre a pontra, és DJI felhasználóként csak nehezebb, ugyanis ott az a kis gomb a távirányítón, rajta Sport felirattal. Az elején semmiképp sem, de idővel átkapcsolhatjuk ezt is.

Ha az elejéről szeretnéd kezdeni cikksorozatunkat, kattints ide!

Mit csinál a Sport mód?

A Sport mód kikapcsolja a szenzorokat és a sebességlimitet a DJI Spark-on. A GPS-en kívül így mindent átruház ránk, és a maximum sebesség így 50km/h körül lesz. Ebben a módban az emelkedés és a süllyedés is gyorsabb, de alapvetően a jobb joystick használata fogja leginkább megmutatni a különbséget.

Nagyrét, Hűvösvölgy

Nagyrét, Hűvösvölgy

Sok hely van, ahol kipróbálhatjuk a Sport módot – én egy üres, tiszta rétet ajánlok, ahol ha lehet, nincsenek fák, felsővezetékek, és zavaró WiFi hálózatok, amik elektromágneses interferenciát okozhatnak. Személy szerint a Nagyrétet ajánlom Hűvösvölgy mellett.

Nagyrét - ahogy a neve is mutatja

Nagyrét – ahogy a neve is mutatja

A drón a Sport módban is megpróbálja stabilan tartani a kamerát, de közel sem annyira pontos, mint P-GPS módban, vagy Tripod módban, de a megnövelt sebességnek köszönhetően, ha megvan a gyakorlatunk, a gyors dolgok követése egyszerűbb lesz. Számoljuk viszont bele, hogy megnő a “féktáv” – sokkal nehezebb megállítani a teljes sebességgel mozgó drónt! Természetesen a lassulás gyorsabb lesz, ha hirtelen nem csak megszakítjuk a mozgást, hanem ellentétes irányba döntjük a jobb oldali joysticket.

Mindennapos használatban nem sokszor láttam szükségét a Sport módnak, egyrészt, mivel nagyon féltettem az eszközt, másrészt, mivel a sebességen kívül a drón minden többi funkciója effektíve romlik, nem használtam. Amikor viszont segített, az az volt, amikor gyorsan kellett lehoznom magasról, de ilyenkor is vigyázva, csak függőlegesen lefele mozgattam.

S mikor nem tudtam függőlegesen lefele mozgatni – drónmentés a Gellért-hegyen

Egy meleg szeptemberi estén felmentünk pár jóbarátommal a Citadellához, hogy csináljunk fotókat magunkról, ugyanis sokan egyetemre mennek, leginkább külföldre, és nagyon szerettünk volna egy emlékképet. Arra gondoltunk, hogy a naplementében a színek is szépek lesznek, s ha már van egy drón, amit használhatunk, miért ne csináljuk azzal?

Az egyik utolsó kép az incidens előtt

Az egyik utolsó kép az incidens előtt

Felszálltam tehát. Itt történt az első hiba – nem vártam meg a GPS jelet, ugyanis még csak ketten értünk oda, és csak egy félperces felszállást szerettem volna bemutatni, és a városról készíteni pár képet. Felszált a drón tehát, ATTI módban.

Katt, katt, katt, három kép elkészült. Ekkor a DJI Go alkalmazás felső része pirosra váltott. Compass Error – ez nem jelent jót. Felnéztem, a drón 25°-kal előredőlt, és elkezdett spirálban a szobor körül repülni őrült sebességgel. Megkerülte azt, majd, ahogy futottam utána belerepült a lombkorona-halomba, a Gellért-hegy oldalában.

Rossz emlékek - alig lehetett látni

Rossz emlékek – alig lehetett látni

Először nem is láttam, hogy hova repült, innen is szeretném megköszönni a kedves spanyol család segítségét, aki rámutatott, és akkor észrevettem. Négy villogó LED, függőlegesen.

Húsz méter magasan.

Nem innen szálltam fel aznap este sem

Nem innen szálltam fel aznap este sem

Volt nálam egy zseblámpa, így azzal felszerelkezve elkezdtem leereszkedni a hegyoldalon. Ha bárki mászott már ezen a részen, tudja, hogy nem a legstabilabb, legtisztább, legmászhatóbb területe Budapestnek a Gellért-hegy. Felfedeztem, hogy pontosan melyik fán volt, majd azt is, hogy ugyan van olyan egészséges, hogy ennyire magasan is legyen lombozata, mégis pont eléggé korhadt ahhoz, hogy ne lehessen megmászni. Az sem segített a helyzeten, hogy a nap nagyon lefelé haladt, és nem csak, hogy a drónt alíg láttam, de az egész környezet kezdett besötétedni.

Felmásztam így a legközelebbi mászható fára egy relatíve nagy ággal, annak a reményében, hogy le tudom majd böködni. Nem voltam sikeres, és este nyolc felé feladtam. Szinte mindenem lemerült, felhívtam a tudakozót, akitől kaptam öt telefonszámot, de senki nem vállalta. A tűzoltóság és a katasztrófavédelem is hasonló választ adott – ők életmentéssel foglalkoznak.

Este fél tíz felé elindultam lefelé, írtam a DJI-nak Twitteren, és beszéltem a Citadella biztonsági szolgálatával, akik azt tanácsolták, hogy másnap reggel beszéljek a kertészekkel, nekik van ilyesmire felszerelésük, és van egy, aki tud ilyesmiben segíteni.

Hazamentem, és egy nyugalmatlan éjszaka után egy reggel négykor felkelve összeszedtem mindenem, és visszamentem a szoborhoz. Végignéztem a napfelkeltét, ami lenyűgözően szép volt – bárcsak lett volna egy drónom, amivel lefotózhattam volna – majd segítségre vártam, mind az Appsolute-ból, mind a kertészektől.

Legalább a napfelkelte szép volt

Legalább a napfelkelte szép volt

Utóbbi érkezett először, majd a szituációmat meghallgatva azt a választ kaptam, hogy nem szeretnének fára mászni, és ugyan egy létrát kölcsönkérhetek, de egyéb segítségre ne számítsak.

Húsz perccel később Andris is megérkezett, táskájában madzaggal. Megmutattam neki, hogy melyik fa volt, amin utoljára láttam. Nem tudtuk, hogy leesett-e, nem tudtuk, elvitték-e, s egy kis csapadék is leesett az éjszaka, így az sem volt biztos, hogy a drón még élt. Nekiálltunk keresni, tizenöt négyzetméternyi terület, lombkoronák, aljnövényzet tömkelege. Nehéz volt észrevenni, azt hittük, hogy a szél lefújhatta, vagy esetleg magától eshetett le, esetleg valaki éjszaka elvitte. Végül egy-másfél óra után feltűnt, hogy még mindig ugyanott van, ahol azelőtt volt – függőlegesen, felakadva az ágra.

Félig teli vizespalackokat kötöttünk a madzagra, és amíg Andris megpróbálta átdobni az ágon a madzagot, én azt néztem, hogy a helyes ágra akad-e fel a madzag. További 30-45 perc után sikerült, és elkezdtük rázni az ágat, amin a Spark volt.

Leesett, és itt egy kicsit kihagy a memóriám, de egy pillanattal később újra a kezemben volt, ahogy tizenkét órával azelőtt felreptettem. A zsebemből kivettem a feltöltött akkumulátort, kicseréltem a lemerültet, és voilà, bekapcsolt, felvillant. Nem akartuk elhinni.

Nem gondoltam volna, hogy újra a kezemben lesz

Nem gondoltam volna, hogy újra a kezemben lesz

Visszamentünk a kocsihoz, és első lépésként leszereltük a propellervédőket. Azóta sem tettem őket vissza – nincs értelmük akkor, ha már az első pár óra repülésünkön túlvagyunk, és nem beltéren repülünk.

A DJI válaszol

Ahogy mondtam, hihetetlen szerencsések vagyunk, de kíváncsi voltam, mit válaszol a DJI. Ők arra világítottak rá, hogy a terület, ahol repültünk okozhatott interferenciát a drónban.

A DJI válasza aznap estéről

A DJI válasza aznap estéről

A Wikipedia szerint a Szabadság-szobor egy hatméteres bronzszobor. Nem tudtam pontos információt szerezni a bronz mágnesességéről, ugyanis ehhez szükség lenne a szobor pontos összetételére, de kizárom annak a lehetőségét, hogy az zavart volna be.

Még elemzem a fekete-doboz adatait, így a cikksorozatunk jövő heti részében mindenképp lekerül a lepel az iránytűhiba okáról!

Mi jön most?

Megtanultam, hogy soha soha többé ne reptessem újra ATTI módban. A GPS-jelet könnyen megtalálja, így sokkal biztonságosabban repülhetek, ha türelmes vagyok. Elfelejtem továbbá a propellervédőket is.

Tanuljunk mindannyian a hibáimból. Nincs rosszabb, mint olyan helyen találni drónunkat, ahova sehogy nem tudunk eljutni. Persze, mindent a képkockákért, a tökéletes képért, videóért, de kevés olyan képanyag van, amiért érdemes kockáztatni önmagunk testi biztonságát, vagy többszázezer forintos drónunkat.

Ettől függetlenül nagyon várom, hogy újra repülhessek, és minden vágyam az utazásaimat is madártávlatból visszanézni.
Biztos vagyok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül, így akit érdekel, hogy hogyan érdemes utazás közben drónt használni, annak jövő héten lesz érdemes visszatérnie, ahol a drónozás nemzetközi viszonylatairól lesz szó!

Értesítsünk új cikkeinkről?

Ha tetszett a cikkünk, feliratkozhatsz értesítési listánkra.

Nem küldünk semmiféle reklámot, csak újonnan megjelent cikkeinkről értesítünk.

3 hozzászólás

    • Bognár András on

      Ha találna közben erős GPS jelet, akkor átállna, de ha nem, akkor ATTI-ban marad, ami azzal jár, hogy ugyan a magasságát megpróbálja tartani a barométeres szenzora alapján, viszont a pozíciója úgy változik, ahogy a szél fújja, és az irányító irányítja (= nehéz egy helyben tartani).

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük