adatmentés


Adatmentés MacBook Pro-ról és MacBook Air-ről

Az Apple 2010-ben elkezdett alkalmazni egyedi csatlakozású, kártyára szerelt flash-meghajtót az új MacBook Air-eknél. Erre azért volt szükség, mert csak így tudták megoldani, hogy a gép pengevékony maradhasson a terveknek megfelelően. Pár év elteltével a Retina MacBook Pro termékvonalban is megjelent ez a megoldás és ennek is köszönhető, hogy a gép jelentősen vékonyabb és könnyebb lett.

MacBook Air 128 GB-os flash-meghajtója
MacBook Air 128 GB-os pengevékony flash-meghajtója

Mivel eléggé egyedi megoldásról van szó, így a csatlakozófelület is egyedi. Ha egy gép megsérül, eddig viszonylag nehezen lehetett megoldani az adatok kimentését az SSD meghajtóról: Kellett keresni egy hasonló gépet és abba beépítve olvasható volt a meghajtó tartalma. Mondani sem kell, de ez nem túl kényelmes megoldás, mert nem mindig van bent a szervizben kompatibilis gép. Keresni kellett tehát egy megfelelő adaptert, melybe belehelyezve az SSD-t és azt bármilyen géppel összekötve olvasható a flash-meghajtó. A dolgot kicsit bonyolítja, hogy az egyes évjáratok SSD-jének különböző a csatlakozója, így több eszközre is szükség volt, hogy lefedjük a teljes modellskálát.

A szükséges adaptereket be is tudtuk szerezni, így például egy alaplaphibás vagy beázott és javíthatatlan MacBook Air-ből vagy Retina MacBook Pro-ból kiszerelt SSD meghajtóról már vissza tudjuk nyerni az adatokat!


Egyébként a régebbi gépek meghibásodott merevlemezeiről is sok esetben menthetőek az adatok, hanem sérült durván a lemez. Ha gépünket használva bizonytalan működést tapasztalunk, nagyon lassú a rendszer, gyakran lefagy és nem reagál semmire, akkor elkezdhetünk gyanakodni, hogy az adattárolásért felelős lemezünk a végét járja. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a biztonsági mentés, ilyenkor is első teendőnk az legyen, hogy a fontos adatainkat egy külső tárolóra kimentjük akár manuálisan, akár az OS X rendszer beépített Time Machine automatikus mentés funkcióját használva.

Sok esetben nem a sérül a lemez mechanikája és csak fájlrendszerbeli hibáról van szó, ilyenkor több eséllyel menthetőek az adatok, mint egy mechanikailag is sérült lemezről. A rosszabb esetben sincs minden elveszve, de ha komoly sérülésről van szó, akkor már csak adatmentő cég tud segíteni.

a színes iPhone is törik


iPhone 5c kijelzőcsere

Meglepően kevés iPhone 5c-vel találkoztunk a termék megjelenése óta. Lehet, hogy az emberek inkább az 5s-t vásárolják az 5c helyett, vagy az is előfordulhat, hogy az 5c valamilyen oknál fogva igen strapabíró modell lett és egyszerűen nem törik és nem romlik el :) Akármelyik esetről is legyen szó, amikor beérkezett az első iPhone 5c készülékünk kijelzőcserére, már fel voltunk készülve rá. A készülék belső felépítését már ismertük, hiszen a megjelenés első napján szétszedtük a készüléket, hogy első kézből ismerhessük meg.

P1070807_cropped

Eredeti alkatrészünk is volt raktáron, éppen pár hete kaptuk meg első iPhone 5c kijelzőinket, melyeket gondosan le is ellenőriztünk, hogy valóban eredetiek-e. Azok voltak, nem is kísérletezünk utángyártott, silány minőségű alkatrészekkel, hiába oldható meg velük egy javítás jelentősen olcsóbban, mintha gyári alkatrészeket használnánk, de az ilyen alkatrészek által nyújtott minőségérzet messze alulmúlja az eredeti alkatrészekét: méretpontatlanok, színeződnek, félreérzékelnek, feszülnek, egyszóval nem tartjuk beépítésre méltónak azokat.

Az iPhone 5c felépítése nagyon hasonlít az iPhone 5 felépítéséhez. A belső elrendezés szinte megegyezik az elődével, szinte hagytak minden úgy, ahogy volt, csak belehelyezték az egészet egy műanyag burkolatba. Lehet, hogy ennek köszönhető, hogy viszonylag kevés készüléknek törik a kijelzője: a műanyag burkolat jobban elnyeli egy ütés erejét, ha például a sarkára esik a készülék, mint a korábbi csak fém vázszerkezet. Ugyanakkor ez a rugalmasság nem megy a stabilitás rovására, belül ugyanaz a fém váz tartja helyben az összes alkatrészt és merevíti a készüléket.

A mostani kijelzőcserés iPhone-nak a “megszokott módon” csak a felső üvegrétege törött el, de mivel ennél a modellnél is a kijelző hármas felépítésű, így csak a komplett kijelzőmodul cseréjével orvosolható a probléma. Az üvegréteg alatt található egy átlátszó érintőpanel, ami szintén üveg alapú, majd ez alá van ragasztva a folyadékkristályos Retina LCD kijelző. A három komponenst szétválasztani nemigen lehet, nem is lehet külön csak üveget vagy csak LCD-t vásárolni a sérült készülékhez, a gyárilag egyberagasztott modult kell cserélni.

A kijelzőmodulra sok apró, de annál inkább fontos alkatrész van építve: beszédhangszóró, fényérzékelő, közelítésérzékelő, Home gomb, zajszűrő mikrofon és apró fém tartóalkatrészek. Ezeket gondosan át kell építeni az új, “nyers” kijelzőmodulra, mivel az érthető módon ezek nélkül az alkatrészek nélkül érkezik.

Az apróságok átszerelése után nincs más dolgunk, mint az előkészített új kijelzőmodult beilleszteni a helyére és még összepattintás előtt az összes funkciót leellenőrizni.

így profi


Saját termékünk: iMac SSD beépítőkeret

Körülbelül fél éve építjük már be iMac-ekbe saját gyártású SSD tartókereteinket, de csak most jutott rá időnk, hogy írjunk is róla. Miről is van szó? Miért olyan különleges az iMac-be történő SSD beépítés?

_A6A1593

Mint ahogy azt ismertettük korábbi cikkeinkben, az Apple gépekben általában két lehetőség van az SSD-vel való fejlesztésre: az egyik megoldás az optikai meghajtó feláldozásával, gépből való kiszerelésével jár, helyére kerül az SSD vagy merevlemez, ez az iMac esetében is elég egyszerű képletet eredményez. A másik megoldás a gépben lévő merevlemez lecserélésére SSD meghajtóra, ha a tárhely nem túl fontos szempont a felhasználás tekintetében. Nos ennél a megoldásnál már nincs olyan egyszerű dolgunk az iMac esetében, mint a hordozható gépeknél (MacBook, MacBook Pro).

Az iMac-ben ugyanis a laptopokkal ellentétben nem 2,5, hanem 3,5 hüvelykes merevlemez foglal helyet, mert van bennük annyi hely, hogy a nagyobb (és olcsóbb) merevlemezt szerelje be az Apple a gépbe. A probléma viszont az, hogy a kereskedelmi forgalomban kapható SSD meghajtók mindegyike 2,5″-es. Ez még mindig nem jelenthet túl nagy gondot, hiszen egy nagyobb helyre kell építeni egy kisebb meghajtót és nem fordítva, de ahhoz, hogy igényesen végezhessük el a cserét, szükség van egy befoglaló keretre, amelyhez hozzá lehet fogatni az SSD-t, ami a keretnek köszönhetően felveszi a 3,5″-es merevlemez méretét és ezáltal pontosan illeszkedik a gépbe.

Megmutatjuk miről is van szó:

Kérdezhetitek, hogy miért nem alkalmazunk egyszerű, párezer forintos kereteket, amelyeket pont a 2,5″-es lemezek 3,5″-essé alakítására árusítanak a számítástechnikai boltok. Mutatunk azokból is párat:

Röviden: nem a megfelelő helyre pozícionálják az SSD-t vagy pedig már a befoglaló méret sem stimmel.

Hosszú keresgélés és próbálgatások sora után úgy döntöttünk, hogy egyszerűbb, ha magunk megtervezzük a legmegfelelőbb kialakítású befoglaló keretet, amelyhez egyszerűen rögzíthető az SSD. Arra törekedtünk, hogy egy masszív, de egyszerű keret legyen a végtermék, ami tartós, nem rozsdásodik és nem túl drága legyártani kis mennyiségben. Pár prototípus elkészítése után úgy láttuk, hogy a legjobb megoldásnak a vastag alumíniumlemezből hajlítással előállított munkadarab tűnik (kellően merev, nem rozsdásodik), így abból gyártattunk egy kisebb sorozatot, majd azt eloxáltattuk, hogy az anyag felületi minősége se hagyjon kívánnivaló maga után. Ebből a sorozatból ismerőseink gépébe párat beépítettünk és nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel, így ez maradt a végleges forma. Egyszerű, mint a faék, mégis különleges, mert más nem csinál ilyet és egy ilyen keret nélkül SSD-t beépíteni nem lehet elegáns módon. Mutatunk pár képet:

Nos, így oldottuk meg ezt a problémát, ajánljuk magunkat, ha SSD-t szeretnél építeni 2013 előtti iMac számítógépedbe.

2013 utáni gépekben kicsit komplikáltabb az SSD-vel történő bővítés, de azokon a gépeken is tudunk segíteni a legtöbb esetben!

ötletek gyorsításra


Lassú a gépem, mit tegyek?

Valamiért egy idő után azt vehetjük észre Apple Macintosh számítógépünkön, hogy már nem olyan gyors mint valaha, lassabban nyílnak meg az alkalmazások és úgy alapvetően mintha kicsit lomhább, fáradtabb lenne és jobban is melegszik a kelleténél.

Ne gondoljuk azt, hogy ez esetben lejárt volna az életciklusa és újat kell venni helyette, mert jópár módon fel tudjuk ismét pörgetni az eredeti tempójába! Lássuk, mit tehetünk annak érdekében, hogy gépünket pár évvel megfiatalítsuk!

A karbantartás fontossága

A Macintosh számítógépek – attól függetlenül, hogy az Apple ezt nem tudatosítja a vásárlóiban – rendszeres karbantartást igényelnek, ugyanúgy, mint bármely más gyártó számítógépe.

A belső hőcsatornákban könnyen összegyűlik és lerakódik a por, elöregedik a hőpaszta, amely a hűtés hatásfokát rontja, jobban felmelegednek az alkatrészek, emiatt gyorsabban forog a ventilátor és emiatt hangosabban is üzemel a gép és emiatt az akku gyorsabban is merül. A melegedés miatt lassabb órajelen üzemelő processzor közvetlen lassulást is eredményez. Látható, hogy egy apróság mennyi bosszantó hibát hozhat a felszínre. Arról nem is beszéltünk még, hogy a melegebben üzemelő gép várható élettartama is lecsökken.

Fontos tehát, hogy a gépünket rendszeresen elvigyük erre szakosodott szervizbe, ahol szakszerűen szétszedik, alaposan kitisztítják és a hőpasztákat is gyári minőségű új pasztákra cserélik. Hasonlóan kell a dolgot elképzelni, mint a gépkocsiknál az olaj- és szűrőcserét. Bizonyos megtett kilométer után a fáradt olaj már nem képes a megfelelő kenésre és hűtésre és emiatt a motor meghibásodhat.

Amit tapasztalataink alapján javasolni szoktunk, az hordozható gépeknél az 1-2 évenkénti teljes tisztítás és hőpasztacsere, asztali gépeknél pedig az 1-2 évenkénti portalanítás és 3-4 évenkénti hőpasztacsere. Természetesen a gyakoribb karbantartás nem okozhat gondot, a ritkább viszont annál inkább!

Memória – RAM (Random Access Memory)

A gépünk egyik gyorsaságot is meghatározó fontos paramétere a memória vagy RAM mennyisége. Ez az alkotóelem felel ugyanis a rövidtávú, de igen gyors adattárolásért és kiolvasásért. Az éppen használt fájlok és programok mind a memóriába töltődnek be, a betöltött adatokat és utasításokat innen olvassa be és dolgozza fel a processzor.

P1050746

Ha kevés memória van a gépünkben, de még be kellene tölteni egy nagy fájlt, amit éppen szerkesztenénk, akkor a processzor úgy dönt, hogy a gépben lévő merevlemezen elkülönít egy kis területet és azt is memóriaként, gyorsítótárként fogja használni. Ezzel csak az a probléma, hogy a merevlemez a felépítéséből adódóan (erre még ki fogunk térni később) átlagosan 100000x lassabban olvasható és írható, mint a memória (forrás). Ez a gyakorlatban annyit fog jelenteni, hogy ha túl sok programot futtatunk és éppen megtelik a RAM a gépünkben, érezhetően lassulni fog a munkamenet.

El is képzelhetjük úgy a dolgot, hogy mi vagyunk egy irodai munkát végző alkalmazott, akinek van egy kis asztala, ezt tekintsük memóriának. Az asztal mellett van egy szekrénye is, az a merevlemez. Ha egyszerre annyi feladatot kapunk, ami már nem fér el az asztalon, akkor sakkozgatni kell, hogy éppen melyik munka nem annyira sürgős, hogy félretegyük a szekrénybe, ez viszont időt vesz igénybe, akkor is amikor majd újra elő kell vennünk. A megoldást az jelentheti, hogy a főnökünktől nagyobb asztalt kérünk, amire még több munka elfér úgy, hogy azok könnyen hozzáférhetőek maradnak és emiatt gyorsabban végzünk.

Kijelenthetjük, hogy több memóriától jelentően gyorsabb nem is lesz a gépünk, viszont egyszerre több feladatot tudunk végezni (több weboldalt böngészni, több fotót feldolgozni) anélkül, hogy a gépünk lelassulna a nagyobb feldolgozandó adatmennyiség miatt.

Fontos megemlíteni, hogy sajnos nem minden Apple Macintosh számítógépben bővíthető a memória mennyisége. A MacBook Air szériából például sajnos egyik gépben sem lehet memóriát bővíteni, mert ezekben a gépekben az alaplapra vannak forrasztva a memóriamodulok, nem cserélhetőek. Sajnos igen könnyen előfordulhat, hogy “kinőjük” ezeket a gépeket, ilyenkor vagy megpróbálunk alkalmazkodni a korlátokhoz vagy lecseréljük a gépet. A 2012-ig gyártott MacBook Pro-k esetében gond nélkül lehet a memóriát bővíteni a kezdeti 2 vagy 4 GB-ról akár 16GB-ra is, de sajnos az utána következő modellek esetében az Apple azt a nem professzionális döntést hozta, hogy az Air-ekhez hasonlóan integrált, azaz nem cserélhető memóriával szerelte a gépeit. Ugyanez a helyzet a 2012-ig gyártott iMac-ekkel is: az ettől a dátumtól korábbi modellekben bővíthető a memória, ez után már csak bizonyos modellek bővíthetőek. A Mac mini esetében szerencsére még az összes modell bővíthető.

Összefoglalva: ha azt érezzük, hogy gépünk nem bírja a sok alkalmazás párhuzamos futtatását, lelassul, érdemes utánajárni, hogy lehet-e bővíteni a memória mennyiségét a gépben, mert ettől nemcsak a gép lélegzik majd fel, hanem mi is jobban haladunk munkáinkkal és a gép használata is élvezhetőbb lesz!

Merevlemez vagy Flash-alapú tároló?

A legtöbb ma üzemelő számítógépben az adattárolásért a gépbe épített merevlemez felel. A merevlemezen foglal helyet a rendszer, az alkalmazások és a dokumentumaink.

A merevlemez egy mágnesezhető forgó tárcsa, melynek egyes pontjait egy mozgó mágneses fej mágnesezi fel változó intenzitással és több pont egymás után történő összeolvasása adja ki adott esetben egy fájl tartalmát. Egy átlagos merevlemezen, mely nem nagyobb egy tenyérnél, több milliárd mágnesezhető pont van, ezeken kell a mozgó olvasófejnek megtalálni mindig a keresett fájlt, persze a legtöbb esetben egyszerre többet. Képzelhetjük, hogy ehhez egy felől mennyire gyorsan kell dolgoznia a mechanikának, de másfelől a megnövekedett adatmennyiség következtében mennyire lassú ez a technológia a Flash-alapú tárolókhoz képest, ráadásul borzasztóan sérülékenyek is ezek az eszközök (mindig fontos a biztonsági mentés!) – elég véletlenül leejtenünk a gépet, hogy úgy sérüljön a merevlemez, hogy olvashatatlanná váljon a tartalma.

HDD és SSD képe

Bal oldal: merevlemez, jobb oldal: Flash-meghajtó.

A Flash-alapú tárolóegységek (ismertebb nevükön SSD-k, szilárdtest-meghajtók), ahogy nevük is mutatja, villámgyors hozzáférésűek, gyorsan írhatók és olvashatók (a merevlemeznél körülbelül 5-10x gyorsabban), ráadásul nagyságrendekkel érzéketlenebbek a mechanikai behatásokra. A teljesen mozgásmentes üzem kevesebb energiát is fogyaszt, így az akkumulátor is tovább fogja bírni a mobil gépekben, amikben SSD van a merevlemez helyett. Nem véletlen, hogy a Flash-meghajtók az utóbbi 3-4 évben rohamosan váltják le a hagyományos merevlemezeket az adattárolásban, ez megfigyelhető az Apple gépeinél is. Ugyanakkor – mivel viszonylag új technológiáról van szó – fajlagosan drágább egy Flash-alapú tároló egy ugyanakkora kapacitású merevlemezhez képest.

Az SSD gyorsasága az operációs rendszer és az alkalmazások indításánál illetve fájlmásolások esetén a legszembetűnőbb, de a rendszer reszponzivitását is nagyban megnöveli, szinte minden azonnal történik, nem kell várni, ami sokszor a legbosszantóbb.

Az SSD-vel való bővítésnek vagy fejlesztésnek több változatát is ismertetjük röviden:

Tegyük fel, hogy a 2010-es MacBook Pro gépünkben jelenleg egy 250 GB-os merevlemez üzemel 4GB memória társaságában.

Ha főleg egyszerűbb feladatokra használjuk a gépünket és viszonylag kevés média-fájlunk van (zene, filmek, dokumentumok) és úgy érezzük, hogy kényelmesen elférünk ezen a lemezen, mert rendet tartunk, gyakran töröljük a felesleges fájlokat és a lemez 10-20%-a mindig üres, akkor érdemes a merevlemezt egy-az-egyben kicserélni egy 250 GB-os SSD-re, átmásolni rá mindent és ott folytatni a munkát, ahol abbahagytuk, most már várakozás nélkül, villámsebességgel. A 4 GB RAM-ot nem érdemes bővíteni, mert nem futtatunk egyszerre sok alkalmazást. Ha időközben megnőne a párhuzamosan végzendő feladatok száma vagy nagy méretű fájlokkal is dolgoznánk (például fotófeldolgozás, videovágás), úgy a későbbiekben érdemes lehet a memória mennyiségét megnövelni 8 GB-ra vagy akár 16GB-ra.

Ha úgy látjuk, hogy kezdünk kifutni a helyből a meglévő merevlemezünkön, úgy két lehetőségünk van: vagy egy nagyobb kapacitású SSD meghajtót vásárolunk (viszonylag magas áron) és a fentebb leírt módon cseréljük le a merevlemezünket vagy pedig a merevlemezünk mellé építünk egy kisebb kapacitású SSD meghajtót az optikai lemezmeghajtó helyére egy segédkeret segítségével. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy elég vásárolni egy viszonylag kis kapacitású SSD-t (pl. 120 GB-os modellt), és erre csak az operációs rendszert és a programokat másoljuk át, melyek viszonylag kevés helyet foglalnak. A dokumentumainkat és média-fájljainkat meghagyjuk a merevlemezen, mert nem ezek beolvasása kerül sok időbe, hanem a a programoké, amelyek már az SSD-n vannak. Ez a megoldás a gyorsaságot ötvözi a viszonylag olcsó, de nagy tárhellyel. Ha a merevlemezt még így is kinőnénk, hogy lekerültek róla a programok és az operációs rendszer, gond nélkül bővíthető később egy nagyobb lemezre. A megoldás egyetlen kompromisszuma, hogy az optikai lemezmeghajtónk kikerül a gépből, de szerencsére ezt be tudjuk építeni egy külső, USB csatolású házba, melyet bármikor elővehetünk, ha szükségünk lenne egy DVD-t beolvasni vagy megírni. Emellett szintén megnövelhetjük a memória mennyiségét, ha igény merül fel rá.

Az optikai meghajtó helyét a beépítőkeretbe helyezett lemez fogja elfoglalni, ha SSD-t is és merevlemezt is szeretnénk a gépünkbe.

Az optikai meghajtó helyét a beépítőkeretbe helyezett lemez fogja elfoglalni, ha SSD-t is és merevlemezt is szeretnénk a gépünkbe.

Milyen költségek merülnek fel egy bővítés vagy fejlesztés alkalmával?

A memóriabővítés a legtöbb hordozható Apple gépben egy rutinfeladat, beépítéskor a gépet portalanítjuk és igény esetén elvégezzük a teljes karbantartást (hőpaszták cseréje, külső-belső tisztítás). A teljes költség tehát a memóriamodulok ára és a hardveres munkák díjából adódik össze.

Ha SSD-vel is bővíteni szeretnénk gépünket, úgy, hogy a merevlemezt cseréljük le SSD-re, úgy hasonlóan a memóriabővítéshez felmerül a hardveres munkák (beépítés, igény esetén karbantartás) díja, valamint a rendszertelepítés és régi lemezről való adatmásolás, mint szoftveres munkák díja az SSD árán felül.

Ha úgy bővítenénk SSD-vel a gépünket, hogy azt egy segédkerettel az optikai meghajtó helyére építjük, úgy az SSD mellé szükség van a beépítőkeretre is, mint alkatrészre, illetve opcionálisan vásárolhatunk USB-s házat az optikai meghajtónak. Ez esetben a szoftveres munkák kicsit komplikáltabbak lehetnek, mint a fentebb leírt csere esetében.


Ne dőljünk be!

Sok csodaszerként emlegetett program terjed a neten, ami a fejlesztők ígérete szerint fel tudja gyorsítani a gépet, felszabadít memóriát és minden megoldódik – legismertebb ezek közül a MacKeeper nevű borzalom, mely nemhogy felgyorsítja a gépet, de még lassítja is, közben pedig reklámokkal nyaggatja a felhasználót, hogy fizessen a teljes verzióért. Ugyanakkor léteznek valóban hasznos programok, amiket jó szívvel merünk ajánlani: ilyen például az Onyx rendszerkarbantartó program és a Disk Inventory X nevű program, mely a lemezünkön foglalt helyet jeleníti meg úgy, hogy egyből láthatóak a sok helyet elfoglaló fájlok és ezáltal könnyen megtalálhatjuk a már elfeledett, törölhető fájljainkat, hogy helyet szabadítsunk fel.

kávé, tea, kóla


Egy beázott MacBook Air története

Pár napja érkezett hozzánk egy beázott MacBook Air, amely nem kapcsolt be. Tulajdonosa szerint egy kis kávé folyhatott a gép alá és az beszívhatta a nedvességet, szerinte az okozta a gondot.

Átvételkor nem tettük töltőre és meg sem próbáltuk bekapcsolni. Ha egy beázott gépet működtetni próbálunk, az csak nagyobb gondot okozhat, ugyanis az alaplap nedvesség hatására zárlatos, de még feszültségmentes részei a bekapcsoláskor megsérülhetnek, megéghetnek a zárlat hatására, ami az alaplap teljes javíthatatlanságához vezethet. Ha beázott készüléket kapunk, első dolgunk, hogy szétszedjük, az akkumulátort leválasztjuk a gépről és elkezdjük az aprólékos tisztítást.

Beázott MacBook Air

Mit tegyél, ha beázna a géped? Először is – ha lehet – előzd meg ezt, mert nem jó móka, legyél óvatos! Ha mégis megtörtént a baj, egyből kapcsold ki a gépet, válaszd le a töltőről. Ha a billentyűzetet érte a folyadék, akkor lefelé fordítva rázd ki, amit lehet. Lehetőleg ne próbáld meg bekapcsolni, mert csak nagyobb kárt tehetsz így a még valószínűleg tisztítással javítható gépben. Mihamarabb hozd el hozzánk a gépet, hogy mi darabokra szedhessük és az alkatrészeket egyesével megtisztíthassuk, és az esetlegesen oxidálódott alkatrészeket átmoshassuk ultrahangos mosóban is. Ha gyorsan cselekszel, jó esély van arra, hogy egy tisztítás megoldja a problémát és nem kell egy vagyont elkölteni egy drágább alkatrész cseréjére. Ha nincs azonnali lehetőséged a gép eljuttatására, tedd langyos, szellős helyre, hogy a nedvesség nagy része elpárologhasson a gépből, ami ugyan egy kicsit segít, de ha sokáig így marad a gép, oxidálódhatnak fontos elektronikai alkatrészek.

Kíváncsi vagy a folytatásra? Katt!