Kategória: Egyéb

Egy dugó mind felett


USB-C – A jövő csatlakozója

MacBook vásárlóként az utóbbi két évben azzal a kellemetlen ténnyel találhattuk szemben magunkat, hogy csak egyféle csatlakozó van a számítógépünkön. Van természetesen egy 3.5mm audiojack is, de minden másra egy bemenetünk van. Máig nagy az elégedetlenség emiatt az Apple irányában, ugyanis ez azzal jár, hogy bármilyen más periféria csatlakoztatásához átalakítókra van szükségünk. Az említett bemenetet USB Type C-nek hívják, viszont ez nem mutatja meg általánosan, hogy mire is képes a számítógépünk.

Mi az az USB?

Ennek a kérdésnek megválaszolásához vissza kell utaznunk a 90-es évekbe. Bárki, aki akkor használt számítógépeket, emlékezhet, hogy hányféle csatlakozó volt. ADB (Apple Device Bridge), SCSI, soros port, párhuzamos port – meg kellett állítani ezek számának folyamatos növekedését.

Az USB elmúlt húsz éve

Az USB elmúlt húsz éve

1994-ben hét cég (Compaq, DEC, IBM, Intel, Microsoft, NEC, és a Nortel) konzultálni kezdett a probléma megoldását illetően. Az első elfogadott sztenderd, az USB 1.0 1996-ban látott napvilágot, de széleskörű használata csak 1998-ban kezdődött el, amikor megjelent az USB 1.1 szabvány. A népszerűsítést az első iMac megjelenése segítette, majd az Apple döntése, hogy minden egyéb periféria-csatlakozót eltűntessen az iMac következő generációiról, amit természetesen a PC gyártók is követtek.

iMac G3 - Úttörő

iMac G3 – Sok tekintetben úttörő

Ezek után robbanásszerűen nőtt az USB használata, ami a sebességnövekedésnek is volt köszönhető. Az USB 2.0 2000-ben jelent meg, és máig a legnépszerűbb csatlakozó. Ezután sok évig nem volt semmi újdonság. Az USB kivitelezők fóruma nyolc év után jelentette be az USB 3 első verzióját, amivel a vásárlók 2010-ben találkozhattak először. Ezután már folyamatosan érkeztek a frissítések, de egy idő után ráébredt a fórum, hogy a fejlődés folytatásához egy teljesen megújult csatlakozóra van szükség. Ez lett az USB Type C.

Mi az a Type C? Hogyan született?

Először 2014-ben lett véglegesítve, majd a 2015-ös MacBook bemutatásával kezdett népszerűségre törni az új csatlakozó. Papíron tökéletesnek tűnt, hisz mindenre képes, amire eddig 3-4 kábelt kellett használnunk.

Egyszerűbb így?

Egyszerűbb így?

Az USB-C a konkurencia új eszközein is megjelenik. A legnépszerűbb Androidos telefonokon már csak Type C található meg. Ennek egyszerű oka van, ami nem más, mint a microUSB bemenet borzasztó kialakítása, sérülékenysége és lassúsága. Az Apple 2012-ben, az iPhone 5 bejelentésével cserélte le a korábbi 30-pin csatlakozót a kisebb, megfordítható és kevésbé sérülékeny Lightning-ra, de a Type C-t elnézve ez kissé elhamarkodott döntésnek tűnhet, így, 2017-ből visszatekintve.

Ne várjuk viszont, hogy a közeljövőben megjelenik majd az USB-C az iPaden vagy az iPhone-on. Nagyon ritkán cserél az Apple alapbemenetet, eddig csak pár nagyobb változtatás volt. (A harmadik generációs iPod-nál cserélték a FireWire 400-as bemenetet a jól ismert, 30-pin csatlakozóra, illetve a PowerPC alapú hordozható készülékein található töltőt cserélte a MagSafe-re 2006-ban, párhuzamosan a MacBook Pro és az Intelre váltás bejelentésével, illetve legutóbb 2015-ben és 2016-ban, amikor a megbízható, biztonságos MagSafe-et cserélték Type C-re.)

Az USB Type C más tekintetben is különbözik az eddigi USB-csatlakozóktól. Sokkal több áramot képes átvinni, mint az előző csatlakozó, ezért lehet tölteni vele akár hordozható számítógépeinket is. 2.5W helyett 100W teljesítményt képes leadni.

Hatalmas előnye még, hogy képes videójelet is átadni. Tökéletes példa erre az Apple USB-C adaptere, ami a MacBook USB-C kimenetéből még egy Type C-t (csak töltésre használható), egy HDMI-t és egy USB-A (klasszikus USB) kimenetet csinál. Ezeket egyszerre használhatjuk. Másik példa a 4K-s LG UltraFine kijelző, ami egyetlen USB-C kábellel csatlakoztatható a MacBook-hoz. Ilyenkor semmi másra nincs szükség, mint arra, hogy a monitort ellássuk árammal, illetve egy kábelt csatlakoztassunk a számítógépünkhöz. A MacBook-ot ilyenkor a monitor tölti, a kijelzőn lévő három másik Type C kimenet is aktiválódik, és a kijelzőn lévő hangszórók is működnek. Az összes adat egy kábelen át megy át, míg korábban legalább három kellett mindehhez.

LG UltraFine monitor MacBook-kal

LG UltraFine monitor MacBook-kal

És mi történt a Thunderbolt csatlakozókkal?

A Thunderbolt első két generációja

A Thunderbolt első két generációja

A Thunderbolt az Intel válasza volt az eSATA-ra, amit folyamatosan támogatott az Apple. Az Intelre jellemző módon viszont drágává tették a Thunderbolt licencelését, ezért az első két generáció a Mac-eken kívül nem terjedt el. Nem volt sok előnye a 10Gbps ethernethez képest, és minden Thunderbolt-periféria drágább volt, mint USB-s megfelelőik. A Thunderbolt első két generációja hatalmas potenciállal rendelkezett, de nagyon drága volt beruházni a Thunderbolt-ökoszisztémába. Ránézésre ugyanúgy nézett ki, mint a MiniDisplayPort, viszont a Type C-hez hasonlóan sokkal többet volt képes átadni, mint a MiniDisplayPort.

A harmadik generációs Thunderbolt viszont már felvette az USB-C formáját, ami több oknál fogva is pozitív. A korábbi csatlakozó nagy volt, csak egyik irányba fordítva lehetett csatlakoztatni és tölteni sem lehetett vele készülékünket.

  • MacBook-okon: a 2015-ös modellen csak USB-C található, míg a 2016-osokon már Thunderbolt 3-mas csatlakozót találunk, viszont ez az USB-C formáját és összes funkcióját is megkapja
  • MacBook Pro-kon: 2016 óta mindegyiken Thunderbolt 3 csatlakozó található, amik USB-C formával funkcionalitással is rendelkeznek.

A Thunderbolt 3 továbbá támogatja a külső videókártyákat is, és ezek már macOS alatt is működni fognak, miután frissítünk a High Sierra-ra. Ezek használatával megtehetjük, hogy egy erős processzorral rendelkező laptopot vásároljunk, viszont ne kelljen többet fizetnünk egy jobb belső videókártyáért. Ha szükségünk van a magasabb teljesítményre, otthon kettő kábelre van csak szükségünk: az egyikkel egy monitort csatlakoztatunk a MacBook-hoz, a másikkal pedig egy külső videókártya-házat, amibe pedig olyan videókártyát tehetünk, amilyet csak akarunk, így több évvel később is csak egyszerűen kicserélhetjük azt, ha nagyobb teljesítményre van szükségünk; nem kell új számítógépet vásárolni. Így akár játszhatunk is Mac-ünkön. Oda kell viszont figyelni, hogy a macOS milyen videókártyákat támogat.

MacBook Pro külső videókártyával

MacBook Pro külső videókártyával

Mire van tehát szükségem?

Ha csak több kimenetre vágyunk, a legegyszerűbb egy olyan átalakítót vennünk, ami egy Type C csatlakozót alakít át több, más kimenetté. Az, hogy pontosan milyen átalakító kell majd, tőlünk függ. Érdemes figyelni arra, hogy megbízható gyártóktól vásároljunk átalakítót, és, hogy mások milyen véleménnyel vannak róla. Ezek az átalakítók az APPSolute boltban is elérhetőek lesznek, így fogunk tudni ajánlani pontos modelleket.

Egy átalakító megvásárlásával sokat nyerhetünk

Egy átalakító megvásárlásával sokat nyerhetünk

Ha inkább egyesével vásárolnánk meg ezeket, az Apple hivatalos átalakítói a legbiztosabbak, ugyanakkor a legtöbb esetben a legdrágábbak is. Lehet utángyártott átalakítókat venni, de érdemes figyelni, hogy egy megbízható, ismert cégtől tegyük, mint például a Belkin vagy Griffin.

Ezt próbáljuk meg elkerülni

Ezt próbáljuk meg elkerülni

Ha monitort vásárolnánk, mindenképp az LG UltraFine kijelzőit ajánlom. Ezek lenyűgöző képminőségük, egyszerű csatlakoztatásuk és elképesztő felbontásuk miatt tökéletesek MacBook-jaink mellé. Ugyan nagyon jó lenne látni egy frissített Cinema Displayt, de sajnos erre nincs sok esély. Érdemes megemlíteni viszont, hogy az 5K-s modell csak Apple laptopokkal használva képes leadni a teljes felbontást.

Tényleg jobb az USB-C?

Nehéz ellenérvet felhozni ellene. Nem kell végre négyszer megforgatni kábeleinket, hogy biztosan be tudjuk őket dugni, nem kell más csatlakozó képanyag esetére, és ugyan egy elég fiatal csatlakozóról van szó, tűrőképessége egyelőre tökéletesnek tűnik, főleg korábbi USB-sztenderdekhez képest. Egy tesztben az USB 3 micro-hoz volt hasonlítva a Type C kábel, és előbbi megadta magát 9000 ciklus (bedug-kihúz) alatt. Ugyanekkor a Type C még mindig működött.

Nem csak MacBook-felhasználóknak lehet érdekes az új szabvány. A 9to5mac tesztje szerint a 12.9″ iPad Pro-t 20 perc alatt 14%-ra töltötte fel a Type C – Lightning kábel a 29W-s adaptert használva, míg ugyanennyi idő alatt a klasszikus, USB-A – Lightning konfiguráció csak 5%-kal emelte meg az akkumulátor töltöttségét, így annak, aki 12.9″ iPad Pro-t használ mindenképp érdemes elgondolkodnia egy Type C töltő és kábel vásárlásán.

USB 3? USB 3.1? Ezek mit jelentenek?

Az eddig említett USB-C csak a csatlakozó formáját határozza meg, a számokkal jelölt USB-szabványok általában az adatátvitel sebességét és a csatlakozó áramerősség-átvitel képességét mutatják. Ezek is fejlődnek, viszont az USB egy hatalmas előnye, hogy a szabványok visszafelé kompatibilisek egymással, így egy 2017-es MacBook Pro-ba a megfelelő átalakítókkal dugott USB 1.1-es meghajtó is működni fog.