Drónépítés projekt: Kezd összeállni az új drón

Bognár András – 2018. március 16. – 3 hozzászólás

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy hol érdemes elindulni, ha drónépítésbe fognánk, illetve honnan érdemes beszerezni hozzá az alkatrészeket. Nem tétlenkedtem az elmúlt hetekben, hónapokban, nagyon sokat tanultam, fejlődtem és követtem az „iparági” fejlesztéseket, és összeállítottam új drónom alkatrészlistáját. Sőt, nemhogy összeállítottam, meg is rendeltem. Meg is érkezett minden, így az építést is elkezdhettem szabad óráimban. De ne szaladjunk ennyire előre!

A kiválasztott alkatrészeimről az építés sorrendjében fogok majd említést tenni, de lehet, hogy a végén egy listát is összeállítok róluk. A váz összeállításával kezdődik a drón építése, így először arról fogok írni.

A váz megépítése

Az Armattan az egyetlen cég az FPV-drónos piacon, ami örök garanciát vállal az általa gyártott vázakra. Annyira  biztosak a termékeik megbízhatóságában, hogy a garancia a váz törésére is vonatkozik! Éppen 2018 elején mutatták be új konstrukciójukat, egy lapos profilú, nagyon masszív, törhetetlen vázat, a Rooster-t, 5″ és 6″ méretekben. Rendeléskor persze elnéztem, és 6″ méretet rendeltem, amit eladtam, és helyette leadtam a rendelésemet egy 5″ modellre. Helyette azt is csinálhattam volna, hogy 4 darab 5″ kart rendelek a vázhoz, ugyanis a karokon kívül minden ugyanaz a két méretváltozatban. Ez amiatt is jó, mert könnyen át lehet térni 5″-ről 6″-re viszonylag kevés ráfordítással (egy kar 5$-ba kerül).

Az Armattan Rooster váz

Szóval, nagyon megtetszett a váz, hasonlít az Armattan korábbi, Chameleon nevű vázára, csak abban még alumíniumból építették meg az elülső részt, a Rooster-ben pedig sokkal ellenállóbb titánötvözet védi a kamerát, és adja meg a drón vázának merevségét. A Chameleon előnye/hátránya egyébként, hogy annak a karjai nem cserélhetők, ott egy lapból van kivágva a drón alsó teste és a karok. Merevebb kialakítást tesz lehetővé, viszont ha törik, akkor mindent szét kell szerelni.

Amikor megérkezett a legtöbb alkatrész a drónhoz, úgy döntöttem, hogy elkezdem összeépíteni, és majd egy jó kis videó-összeállítást is készítek az építés teljes folyamatáról. Ez a tervem teljesen romba dőlt, amikor a vázat körülbelül 4-5 órán keresztül építettem, nézegettem, próbálgattam bele az alkatrészeket. Elég rosszul hangzik, de nekem izgalmas volt, de erről nem lenne túl sok értelme videót készíteni, mert senki sem nézné végig.

Az ESC-dilemma

De miért tartott ennyi ideig a váz összeépítése? Nagyon egyszerű: a Rooster alacsony profilja arra van kitalálva, hogy a központi helyen egyedül a Flight Controller legyen rögzítve, és akkor marad hely felette a vezetékeknek és az akkurögzítő szíjnak. Én viszont a minimalista, letisztult kialakítás érdekében a motorvezérlő ESC-ket is a központi helyen szerettem volna tudni, hogy a „szárnyakon” csak a motorok legyenek, és minél tisztább kinézete legyen a drónnak. Ehhez viszont 4-in-1 ESC-t kell használni, ami a FC alá kell, hogy kerüljön, megemelve azt jócskán. Így gyakorlatilag napok elmentek a milliméterek vadászásával, megfelelő méretű távtartók és csavarok keresésével, mígnem összeállít a kép.

Typhoon 4in1 4x35A ESC v1.1

Typhoon 4in1 4x35A ESC v2

Először a Typhoon 4in1 BLHeli_32 35A 2-6S ESC-t választottam, majd – kicsit időutazunk – ugyanennek az ESC-nek a frissített változatát is megrendeltem, és építettem a drónba. A BLHeli_32 ESC vezérlőszoftver e sorok írásakor újdonságnak számít a piacon, ezek az ESC-k már képesek telemetriára (riportolják a hőmérsékletüket és a rájuk kapcsolt motor fordulatszámát), és szerettem volna kipróbálni egy ilyen ESC-t. Sok utánajárást követően az AirBot-ot választottam, sokan írtak róla jót (még Joshua Bardwell is az Ultimate FPV Shopping List összeállításában).

Végül azért váltottam le az eredeti választásomat az újabb kiadású modellre, mert a régiben az ESC telemetriát a lapon lévő forrasztási pontokból kellett volna 4 helyről „összevadászni” és bekábelezni, míg az új változatban már a lapon össze vannak vezetékezve a telemetria pad-ek, és a JST csatlakozó egyik pin-jére ki vannak vezetve, így elegánsabban tudom megoldani egy kábelköteggel a kommunikációt a FC és ESC között.

Ezen a képen bal oldalon látszik az ESC kinyúló forrasztási pontja a pozitív és negatív tápvezetéknek.

A váz átalakítása

A dolgot nehezítette, hogy a 4-az-1-ben ESC + és – kivezetése nem fért bele a négyzetes panelformába, hanem nyúlványként kinyúlt hátra, ami ütközött volna a váz egyik karbon merevítőjével. Ha magasabbra helyeztem volna emiatt az ESC-t, akkor nem férek bele a vázba a többi elektronikával és szerelékekkel. Így hát úgy döntöttem, hogy átalakítom kicsit a karbonelemet, annyira, hogy a merevítőszerepét továbbra is elláthassa, de elférjek kényelmesen az ESC-vel is, anélkül, hogy attól kelljen félnem, hogy a karbon rövidzárat okoz a hozzáérő ESC-ben.

A hátsó vázelem egyik keresztmerevítőjét kireszeltem, hogy elférjen az ESC tápkivezetése.

A kireszelt tartóelem gyengülése nem jelenti azt, hogy a drón váza számottevő mértékben veszített volna a tervezett merevségéből. A gyártói leírás alapján még a merevítő beépítése nélkül is össze szabadna építeni a drónt, így mondhatjuk, hogy az arany középutat választottam: van is merevítés, és hely is marad mindennek (remélem).

A vázba belepróbált ESC és FC komináció. A motorokat is felszereltem, hogy lássuk, hogy néz majd ki!

Érdekes volt egyébként a karbon megmunkálása, nem csináltam még előtte ilyesmit, de meglepően egyszerű feladatnak bizonyult, szép íveket tudtam reszelni a kivágás helyére, olyan, mintha gyárilag vágták volna ilyenre. Egyébként nagyon jó minőségű karbonelemekből épül fel a Rooster váza, egyedüli nehézkesebb megoldása pont a megreszelt alkatrészben is látható: bepréselt anyákba érkeznek a karokat rögzítő alsó csavarok. Az anyák bepréselését nagyon óvatosan kell végezni, nehogy „delaminálódjon” a karbon, amikor belepréseljük az anyát. Érdemes satuval összenyomni a két alkatrészt építéskor.

Közeli kép az átalaktott merevítőről. Így már jól elfér az ESC tápcsatlakozója.

Sokat szöszmötöltem, de jó az irány!

A váz első összeépítését követően több hét alatt alakult ki a fentiekben is látható alakulófélben lévő koncepció, így emiatt is igen nehéz lett volna érdekes videóanyagot készíteni az építésről, hiszen a nagy része a munkának szétszedés, gondolkodás, összerakás volt, és ez megismételve körülbelül 20-30-szor, amit nem a legizgalmasabb megvágni. Ha már egy kialakult és bevált terv mentén kellene összerakni ugyanezt (a jövőben majd elkészülő) drónt, akkor valószínűleg készítenék egy az elejétől végigkövethető építési videót.

A következő részben elmesélek pár dolgot a motorokról, és az ESC és az FC kicentizéséről, a „flight stack” összeállításáról! Ha menet közben kérdésed lenne az építéssel kapcsolatban, írj kommentet, válaszolni fogok!