DJI Mavic Air teszt I. – Az Arany Középút

Kőrös Levente – 2018. május 7. – 0 hozzászólás

Csomagolás, kiegészítők, használatba vétel

A Mavic Air a Fly More kiszerelésben érkezett hozzánk, így a távirányító, töltő és a drón mellett találtunk még extra propellereket, akkumulátorokat, egy akkumulátor-töltőállomást, egy átalakítót, amivel a Mavic Air akkumulátoraival bármilyen USB-s eszközt tölthetünk, propellervédőket, töltőkábeleket és egy hordtáskát.

A masina és hozzávalói

A drón maga kicsire összehajtva érkezett. Az akkumulátor behelyezése ugyan kicsit rémisztő – a gravitáció törvényei szerint szabályosan ki kellene esnie, ha nem lenne ott a beszorító-mechanizmus – a repülés közben nem okozott gondot. A drónt is itt tudjuk bekapcsolni, nem a drón hátulján lévő gombbal, amire a Spark használata után egyből asszociáltunk. Az a gomb a Wi-Fi párosításra van fenntartva, és felette találunk kettő szenzort – mely szenzációs hír azoknak, akik a Spark-kal úgy akartak filmezni, hogy közben hátrafelé repültek.

DJI Mavic Air – így a legkisebb

A hátsó gombtól jobbra indulva találjuk az első pár propellert. Első tippünk, sőt, szinte szabályunk az Air-hez az, hogy a hátsó lábat hajtsuk ki először és hajtsuk vissza utoljára. Utána ki lehet hajtani az első lábat, aminek az alján behajtva találjuk a le- és felszállást segítő lábkiegészítést – ezt mindig ki kell hajtani, ugyanis antennák találhatóak benne. A jobb oldalon még a DJI matrica található, rajta a Wi-Fi hálózat nevével és jelszavával, ha valamilyen oknál fogva távirányító nélkül akarnánk repülni. Előre érve találjuk a gimbalt védő műanyag sapkát, amit a Mavic Pro-hoz képest sokkal egyszerűbb le- és feltenni. Ezt levéve megmutatja magát a gimbal, ami szinte egy az egyben a Sparké, legalábbis kinézetben. A Mavic Pro-hoz képest itt jön ki az első nagyobb különbség – ránézésre a Mavic Pro gimbalja sokkal komolyabbnak tűnik, mint az Air-é, de erről majd később. A kamera felett ugyanúgy kettő szenzor található. A drón másik oldalán nem meglepően a többi láb található.

Mavic Air pirosban – Neked melyik színben tetszik igazán?

A drón design-ja nekünk nagyon tetszett, a lekerekített vonalak azt sugallják, hogy az eszköz nagyon aerodinamikus, és látszik rajta, hogy a DJI rengeteget dolgozott az eszköz tökéletesítésén. Mi sem hangsúlyozza ki ezt jobban, mint a szenzorok. Elöl és hátul kettő, alul pedig négy védi drónunkat a becsapódásoktól, és tapasztalataink alapján nagyon jól működnek.

Kiegészítők

A kiegészítőket illetően a DJI nem változtatott túl sokat a bevált távirányítón. Nagyon szeretjük a Mavic Pro távirányítóján a kijelzőt, repülés közben nagyon hasznos információkat találunk rajta folyamatosan. Ez valamilyen oknál fogva lemaradt az Airhez társított modellről. Ami viszont mindenképp a fejlődést mutatja, az a joystick-eken lévő irányítópálcikák leszerelhetősége. A Sparkhoz kapott műanyag védőkeret nem tűnt a legjobb megoldásnak, és az, hogy a távirányító aljában, a kihajtható telefontartó alatt találtak nekik helyet, mindenképpen egy pozitív meglepetés volt. Ezeket helyükre csavarva válik igazán használhatóvá a távirányító.

Ezután választás elé helyez minket a drón, ugyanis csatlakoztathatjuk eszközünket a hozzáadott kábellel vagy sajáttal. Előbbi külön hely van a távirányítón, így sosem kell kihúzni, nem elveszíthető. A csomagban van Lightning és microUSB szalagkábel is. Nagyon praktikus és logikus megoldás, sokkal jobb, mintha WiFi-vel csatlakoznánk a távirányítóhoz, és ez alkalommal van is értelme így használni az eszközt. Ha nem telefonnal repülnénk, akkor a távirányító alján van egy USB csatlakozó is, amivel nagyobb eszközt, például iPadet is használhatunk arra, hogy lássuk, merre is repül a drónunk.

Irányítás

A gombok ugyanolyanok, beleértve a gimbal irányítására szolgáló görgőt. Jobb oldalon fotó, bal oldalon videó, jobb hátul funkciógomb (ajánljuk a fel- és leszállás parancsra állítani), bal hátul a görgő. Elöl a Sport mód kapcsolóját találjuk középen, jobbra tőle még egy funkciógomb, bal oldalon pedig a jól ismert, piros színű „megállj” funkciógomb. A joystickek felett a hazatérés és a bekapcsológombok találhatóak.

Minden készen áll tehát, a joystickeket a jól ismert „lefelé és össze” (CSC manőver) elhúzva felpörögnek a propellerek. A mi beállításaink alapján a bal karral a drón emelkedését és süllyedését irányítjuk, illetve a függőleges tengelye körül forgatjuk a drónt, míg a jobb karral a drónt mozgatjuk vízszintesen bármelyik irányba.

Mavic Air teszt – avagy az első repülés

Először mindig biztonságosabb helyeken repülünk

Ami először feltűnik, az az, hogy a drón nem sokkal hangosabb, mint a Spark, viszont a Mavic Pro-hoz képest kellemesebb hangja van. Gyorsan emelkedik és süllyed, és megbízhatóan, stabilan repül. Lassabban reagál az irányváltoztatásokra, mint a Spark, bár ez várható volt, tekintve, hogy nehezebb az Air, mint a kistestvére.

A repülés vizuális élménye ez alkalommal viszont sokkal jobb. A videóanyag eszközeink képernyőjén 720p-s felbontással, 30fps-ben jelenik meg. Mindemellett sokkal kevésbé szakadozik, mint a Spark-é, öröm használni és megbízhatóbbnak is tűnik. Sajnáltuk, hogy Wi-Fin kommunikál a drón és a távirányító, ugyanis a Mavic Pro rádiós technológiája biztosította az eddigi legjobb élményt. Az Air-é sajnos elmarad tőle. Ettől függetlenül nagyon reszponzív volt, könnyen reagált minden mozdulatunkra, akár több száz méterről is. A videó minősége sem romlott túlságosan, és manuál módban fotózni sem volt lehetetlen. Nem telt túl sok időbe sem, amíg láttuk a záridő változtatásának eredményét.

Egy kép, ahol kézzel állítottuk be az értékeket

Fotózás Raw-ban

Mavic Pro felhasználóknak nem meglepő, de a Spark után újra nagyon jó volt RAW-ban fotózni, ami az utómunkázást is megkönnyítette. Egy kisebb videót is felvettünk vele, 4K-ban, amit megvágni hosszabb folyamat volt ugyan, a minőségben viszont kárpótolt minket.

Nagyjából 10-15 perc repülés után viszont megjelent a drónfelhasználok ősellensége: a „Low Battery” figyelmeztetés. A távirányító őrült módon sípolni kezdett, ennek kikapcsolására nem is találtam kapcsolót, és sípolt, amíg vissza nem repültünk és nem landoltunk. A leszállás maga kicsit nehezebb volt, mint a Spark esetén, ugyanis jobban megválogatja a felületeket, amikre hajlandó leszállni. Legtöbbször a fűbe engedett csak, aminek eredményeképp a propellerek lassan zölddé változtak.

A sas leszáll

Szeretnéd tudni, milyen képeket, videókat készít a DJI Mavic Air, azt, hogy hogyan lehet FCC módba kapcsolni, és milyenek a Sport mód adta lehetőségek? Két hét múlva megjelenő cikkünkben pont ezekkel fogunk foglalkozni. Ha személyesen is kézbe szeretnéd venni a drónt, gyere el hozzánk, és szívesen bemutatjuk Neked is! Ne felejtsd el elmenteni facebook oldalunkat sem, ha érdekel a drónok világa!