DJI távirányítók javítása – II. rész: Jelerősítés

Bognár András – 2020. június 26. – Egy hozzászólás

Előző cikkemben a DJI távirányítók egyik leggyakoribb hibáját, az USB csatlakozók törését mutattam be. Most nem egészen javításról, hanem inkább hardveres átalakításról lesz szó.

Varázslatos antennák

Annak ellenére, hogy viszonylag sokat szereltem és készítettem antennákat, és kísérleteztem különféle megoldásokkal a versenydrónjaim építéskor, nem mondhatnám, hogy teljesen átlátom a működésüket, számomra inkább valamiféle varázslatnak tűnik ahogy a távirányítón küldött parancsot eljuttatják a sokszáz-sokezer méterre lévő drónhoz. Azt azonban elmondhatom, hogy megtanultam az egyik szaktekintélytől, IBCrazy-től, hogy „There’s no such thing as free lunch”, azaz nincsen ingyen energia az antennák esetében sem, legfeljebb irányítani, formálni lehet a rádióhullámok terjedését, amivel optimalizálhatjuk a drónunk kapcsolatát a távirányítóval.

A Mavic Mini távirányítója átalakítás előtt, és mellette az új antennacsatlakozók és antennák.

Antennacsere

Azt gondolom, hogy a jelerősítőként definiált különféle antennák megnevezése helytelen, mert azok valójában nem erősítik fel a távirányító elektronikája által előállított jelet, hanem legfeljebb jobb hatásfokkal közvetítik a környezet felé. Vagy pedig az addig minden irányba szórt jelet (omnidirekcionális) egy kiemelt irány felé irányítják (polarizált), és abban az irányban az addigihoz képest nagyobb hatótáv érhető el.

A felső burkolatba van beépítve két oldalon az irányítókar szerkezete.

A fenti különálló panelen foglal helyet néhány gomb, az USB csatlakozó, és a LED-ek.

A lényeg az, hogy a napokban egy ilyen „jelerősítő” antennaszettet is beépítettem egy Spark távirányítóba. Meglepően jó minőségű csatlakozókat és illesztékeket adtak a csomagban, és öröm volt a munka a jó alkatrészekkel. Persze a távirányítót szétszedni nem a legegyszerűbb mutatvány, van benne jópár buktató, de mivel már jópár hasonló távirányítót szereltem, nem okozott különösebb nehézséget a nyommentes szétszedés és összeépítés.

A gyári antennákat le kellett csatlakoztatni, és ezután óvatosan kipattintottam a helyükről őket.

Az antennák helyére beépített antennacsatlakozók. Ezekre lehet rácsavarni az új antennákat.

Szabványok: FCC és CE

Anélkül, hogy a részletekben elmerülnék, fontosnak tartom megemlíteni, hogy a DJI drónoknak a világ minden pontján meg kell felelnie az adott régió rádiós szabványainak. A két legismertebb szabvány az FCC (főként USA-ban) és a CE (Európában és a világ majdnem összes táján).

FCC és CE logó

Az FCC szabvány megengedőbb a rádiós teljesítménnyel kapcsolatban, ezért az abban a régióban üzemelő DJI drónok hatótávolsága jóval nagyobb, mint európai társaiké. Például a Mavic Air 2 drón elméleti hatótávolsága FCC módban 10 kilométer, míg CE módban „csak” 6 kilométer. Azt, hogy milyen jelerősséget enged meg magának a drón, azt a GPS által kommunikált helyadatok segítségével tudja eldönteni a drón vezérlőszoftvere. Más modelleknél, mint például a Mavic Mini-nél, kétféle modellt gyártott a DJI, eltérő hardveres kiépítéssel a különféle régióknak.

Valódi jelerősítés

A DJI távirányítóban és drónokban különféle szoftveres módszerekkel (FCC hack, Boost mode hack) valóban lehet állítani a jelerősséget a hatótáv növelése érdekében. Egy ilyen távirányító működtetéséhez a határérték feletti jelszint miatt külön engedélyre van szükség, ezért ha ilyen átalakítást végeznél a távirányítódon vagy a drónodon, azt utána csak saját felelősségre használhatod. Éppen ugyanúgy, ahogy saját felelősségre repülsz a drónnal, eseti légtérengedélyednek megfelelően, ugye? :)

DJI Spark FCC módban: csak 11 csatorna látható

Némelyik drón könnyen becsapható a GPS helyadatok módosításával, és átbillenthető CE területen is (pl. Magyarországon) FCC módba. Ezt követően sokkal jobb lesz a drón képátvitele a nagyobb jelerősségnek köszönhetően, és jóval messzebbre is tudunk vele repülni. Főként Wi-Fi-s drónok esetében érezhető a különbség: a Spark és a Mavic Air képe FCC módba állítást követően sokkal simábbá válik, és kevésbé fog akadozni.

Úgy tudjuk megállapítani, hogy melyik szabvány szerinti rádiós üzemmódban működik a drón, hogy megnézzük beállításainkat a DJI Go 4 vagy Fly applikációban: Ha 11 csatornát látunk, akkor az FCC mód aktív, ha 13-at, akkor a CE. Ezen kívül jóval mélyebb szoftveres bütyköléssel beállítható az FCC-nél is magasabb jelszint, ezt általában Boost mode-nak hívják szakmai berkekben.

Az átalakításokról elég sok videót és leírást találhatunk a neten, de igény esetén mi is tudunk segíteni a rádiós teljesítmény növelésében.