A minap egy törött kameraüvegű Spark-ot kaptam javításra, gondoltam készítek pár képet a munkafolyamatról. Szerencsére a kameramodul és a kameralencse nem sérült, csak a védő üveglap törött pókhálósra.
Szikével óvatosan kifejtettem a szilánkokat
Egy másik, sérült gimbal sértetlen üveglapját ki tudtam bontani a modulból, így lett alkatrészem a drónhoz.
Egy új üveglapot precízen beragasztottam egy erős, de rugalmas ragasztóval
Ezen kívül az egyik motorvezérlő ESC-ről pattant le egy felületforrasztott alkatrész, de szerencsére a pad-eket nem vitte magával, így egy másik ESC-ről át lehetett forrasztani a hiányzó félvezetőt.
A drónt leteszteltem, repültem vele, ismét szép a képe! Itt a vége, fuss el véle.
Gyakran emlegetem, hogy ha legalább annyit tudnék repülni, mint amennyi időt rászánok egy-egy újabb drónom kifejlesztésébe, akkor már profi pilóta lennék! Ismét terveztem és építettem egy gépet, és most sem volt másképp, de minden percét élveztem. Elmesélem a történetet!
Úgy merült fel egy újfajta drón kifejlesztésének az ötlete, hogy már eléggé megbarátkoztam az 5″ versenydrónommal, és elkezdtünk kerékpározós jeleneteket is felvenni vele. Ugyanakkor attól még, hogy nagyjából elnavigálom a gépet, és egyre finomabban tudom manőverezni, egyáltalán nem nevezném magamat profi pilótának, és emiatt talán túlzottan is óvatos vagyok. Egy 5″-es gépnek már komoly súlya van (5-600 gramm vagy több), és a propellerei körül sincs semmiféle védelem. Emiatt nem merek eléggé közel menni a kerékpároshoz, nehogy hozzáérjek, és sérülést okozzak, illetve erdős, bozótos részen nem is tudok repülni, mert a drón a méretei miatt pillanatok alatt belegabalyodna a faágakba, nehezen manőverezhető kis helyeken.
Ki is alakult a koncepció: kell egy kis méretű drón, védett propellerekkel, minimum 4-5 perc menetidővel, és ugyanolyan jó minőségű felvételkészítési lehetőséggel, mintha egy 5″-es drón cipelne magán egy GoPro-t. Láthatjuk, hogy a nehézséget a legutóbbi kritérium adja, hiszen milliónyi kis méretű drón van, de egy GoPro-t egyik sem tud elcipelni a hátán. Vagy mégis?
Meztelen GoPro? Az meg mi?
Épp ekkortájt (a fogpiszkáló stílusú drónokat követően) kezdett kialakulni – és most is tart – a drónos színtéren az a trend, hogy fogják magukat az emberek, vesznek egy GoPro-t, szétszedik, kibelezik, és csak a felvétel elkészítéséhez szükséges alkatrészeket hagyják meg belőle, és így rengeteg felesleges súlytól szabadítják meg a drónt. Az ilyen lemeztelenített GoPro-kat el is kezdték “Naked GoPro”-nak, azaz meztelen GoPro-nak nevezni. Az egyik legrégebbi írásosvideós emlék 2017-ből származik. A jelenség annyira népszerű, hogy külön Facebook csoportja is van, komoly magyar jelenléttel.
Számszerűsítve, egy GoPro kb. 120 grammot nyom. Egy pucér GoPro tömegét ezzel szemben akár 14 grammig is le lehet faragni! Ekkora súlyt már egy kis méretű drón is gond nélkül elbír, de nem mindegy, hogy a GoPro alkatrészeit hogyan ötjük olyan formában, hogy az működőképes, és valamilyen szinten védett is legyen!
Egy GoPro 6 a mag teljes pompájában kb. 118 gramm
A lecsupaszított GoPro, csak a szükséges alkatrészekkel. Mindössze 17,5 gramm!
Annyira fellelkesített ez a téma, hogy – nem meglepő módon – nagyon mélyre ástam benne.
Tudni érdemes, hogy a nagyon “sima” drónfelvételeket egy ReelSteady nevű kis programmal lehet előállítani a nyers GoPro felvételekből. Mutatok egy példát:
A stabilizálás leegyszerűsítve úgy működik, hogy a GoPro-ban van egy gyorsulásérzékelő és egy giroszkóp is, és ahogy mozog a kamera felvétel közben, ezeknek az adatait is elmenti a videóba, és később ez kiolvasható belőle. A ReelSteady GO alkalmazás kiolvassa a giroszkóp és a gyorsulásérzékelő adatait, és azok, valamint matematikai transzformációk és egyéb varázslatok segítségével lemodellezi, hogy a felvétel során milyen irányba mozdult a kamera, és a felvételt ellenkező irányba mozdítja, torzítja, így igazán kisimult felvételt kapunk eredményül.
Sajnos nem mindegyik GoPro-ban használható felbontású a giroszkóp adatfolyama. Például a GoPro Hero 5 és a GoPro Hero 7 esetén a gyro data nagyon kis felbontású, ezért sajnos a ReelSteady nem igazán tud vele mit kezdeni, nehezen szinkronizálható a felvételben látható mozgással, és rosszabb esetben még remegősebb is lesz a feldolgozott felvétel. Ezen néha lehet segíteni, például a felfüggesztés minél puhábbá tételével, de igazából a GoPro Hero 6 esetén tud legjobban működni az utólagos stabilizálás.
Elvileg már a Hero 8 és 9 esetében is jó minőségű a giroszkóp adatfolyama, de lássuk be, hogy egy ilyen értékű (jelenleg kb. 100-150.000,- Ft) kamerát felboncolni egy drónépítéshez elég merész ötlet. Maradjunk tehát a GoPro Hero 6-nál. Ráadásul a Hero 6 alkatrészeit már lehet külön is kapni különféle online webshopokban, így nem feltélenül kell felboncolnunk egy jól működő kamerát, és külön is be tudjuk szerezni a szükséges alkatrészeket. (Érdekesség: a meztelen GoPro őrület hatására a GoPro Hero 6 alkatrészeknek az ára a csillagos egekbe szökött…)
Amikor elkezdtem kitalálni, hogy miből és hogyan állítom össze a saját drónomat, sokféle leírást elolvastam és videót néztem a témában. Láttam Tommy Tibajia (aka. Ummagawd) videóját is, amit éppen akkortájt mutatott be, és a Naked GoPro témakört egy kicsit máshogy közelítette meg. Nagyon tetszett az algondolása, be is illesztem ide a videóját:
Ummagawd megoldásának a lényege, hogy nem hagyja meg a GoPro kameráját az alaplaphoz képest eredeti, párhuzamos pozíciójában, hanem a GoPro alaplapját leforgatja, és azt egy platformra felerősíti. Így lejjebb kerül az egész drón súlypontja. Ez az egész szerkezet rugalmas távtartókon ül a drón tetején, és a rugalmas tartók egész jól megszűrik a drón remegését, amiért hálás lesz a GoPro felvételünk. Leírva kicsit bonyolult, de mindjárt megmutatom, mire jutottam!
Ummagawd közzétette saját megoldását a Thingiverse-n, amit a GoPro 6-hoz tervezett, nekem viszont csak GoPro 5-öm volt szétszedve; gondoltam megpróbálom azzal összeszerelni, hátha mégis jól fog működni a stabilizálás ReelSteady-vel. Ki is nyomtattam gyorsan a szükséges alkatrészeket PET-ből és TPU-ból.
A GoPro Hero 5 alkatrészei sajnos nem illeszkedtek az Ummagawd-féle vázba, ezért sajátot terveztem. Ráadásul úgy vettem észre, hogy az Ummagawd féle dizájn nem túl ütésálló, nincs ugyanis benne olyan szerkezet, ami a GoPro kamerájának csatlakozóját az alaplaphoz szorítja, ezért bármilyen kis ütközés a csatlakozó szétpattanását eredményezheti, ami tönkreteszi a felvételt. Ezért különös figyelmet szenteltem annak a tervezés során, hogy ütésálló legyen a szerkezet. (Spoiler alert: Ez sikerült is, még egyszer sem pattant le a csatlakozó, pedig nagyon sokat estem-keltem már a drónnal.)
Így nézett ki az asztalom, miközben fejlesztettem és teszteltem a megoldásokat
A tervezés és a prototípusok gyártása, tesztelése kb. egy hetet vett igénybe. Felvettem a Hero 5 alaplapjánk méreteit, a csavarhelyek pozícióját, és a csatlakozók elhelyezkedése alapján terveztem egy vázat, amire rá lehet alulról csavarozni úgy a GoPro alaplapját, hogy az alaplap és a váz közé stabilan befeszül a kameramodul és az USB modul csatlakozója. Ezen kívül egy tartószerkezetet terveztem a kameramodulnak, a drón akkumulátorának, a GoPro USB moduljának és még egy BEC board-nak is, ami a tápellátásért felelt.
Elvileg a súlycsökkentés érdekében el lehetett volna hagyni a GoPro USB modulját, és a tápvezetékeket lehetett volna közvetlenül az alaplapra forrasztani, de úgy voltam azzal a pár grammos alkatrésszel, hogy jobb, ha megmarad, mert könnyebben szétszedhető és javítható lesz a szerkezet egy esetleges sérülés esetén. A Hero 5 tesztelése során sok fejtörést okozott, hogy fali USB töltőről el tudott indulni a meztelen GoPro, külön tápot adva az 5V-os bemeneti pontnak pedig csak röviden bekapcsolt aztán egyből ki is kapcsolt. Több napos kutakodást követően kiderült, hogy az USB csatlakozóban valamiért a D+ és D- pontokat rövidre kell zárni, és akkor azt hiszi, hogy van valamiféle kommunikáció, és ezért nem kapcsolja ki magát… Erről senki sem írt a neten, mivel mindenki Hero 6-ból készített meztelen GoPro-t, de mára ezt is tudom.
Alkatrészlista
Itt meg is ragadom az alkalmat arra, hogy leírjam az alkatrészlistát. A cikk írásakor aktuális árakat az alkatrészek mögé írtam, hogy lássuk, hogy kb. mibe kerül egy ilyen drón.
Ezen kívül néhány apróság, M2-es csavarok sokféle méretben, bontott USB-C csatlakozó, akkucsatlakozók, 3D nyomtatott alkatrészek, ez-az-amaz. Ha összesítjük az árakat, kijön, hogy egy ilyen drónt kb. 160.000,- Ft-ból lehet kihozni úgy, ha van saját 3D nyomtatónk. Nem olcsó, cserébe olyan felvételeket lehet készíteni, olyan helyeken, amit nagyobb méretű drónnal nem lehetne megoldani.
A fejlesztés útvesztői
Magát a drónt megépíteni nem volt óriási kihívás nekem, mert szinte minden nap hasonló munkát végzek, de ha valaki még nem csinált ilyesmit, nem biztos, hogy ezzel érdemes kezdenie a drónépítési kalandjait. Ugyanis minden nagyon kicsi, minden túl rövid, és minden ki van centizve. Egy szóval sok helyen türelemjáték az építés.
Amiről inkább írni szeretnék az maga a Naked GoPro-t tartó önhordó karosszéria fejlesztése és elkészítése. A végleges változat összeépítését lépésről lépésre dokumentáltam, mert úgy vélem, hogy sokakat érdekelhet.
A fejlesztési és tesztelési folyamat során kiderült, hogy a ReelSteady-s stabilizálás sajnos nem működött a Hero 5-tel, akárhogy hangoltam a rugalmas felfüggesztést eszement puhára. Egyszerűen nem működött, ami a GoPro 5 hibásan alacsony felbontású giroszkóp adatfolyamának volt “köszönhető”.
Időközben sikerült beszereznem egy GoPro 7-et is, és mivel annak az alaplapja éppen ugyanolyan méretű, mint a Hero 6-nak, ezért átterveztem az eredeti modellemet úgy, hogy a Hero 5 mellett a Hero 6 és a Hero 7 alkatrészeit is fogadni tudja, teljesen univerzális legyen. A Hero 7-tel egyébként szintén nem működik az utólagos stabilizálás, de legalább a Hero 7-ben már van normális beépített stabilizáló algoritmus (HyperSmooth), ezért ha valaki nem tudna beszerezni Hero 6-ot (a szent grált!), annak a Hero 7-tel is működhet a móka.
Az itt bemutatott összeépítést már egy Hero 6 alaplappal végeztem.
A GoPro szétszedése és lecsupaszítása
Először is szét kellett bontani a GoPro-t. Érdemes lehet egy szoftverfrissítést is lefuttatni rajta, állítólag az 1.60-as verzióval működik legjobban a ReelSteady GO. Szétszedve is le lehet futtatni a frissítést, csak úgy egy kicsit macerásabb tud lenni
Szoftverfrissítés szétszedett állapotban – gyönyörű látvány!
De ne rohanjunk ennyire előre, kezdjük az elején!
A GoPro szétszedése viszonylag egyszerű, de nagyon oda kell figyelni pár mozdulatra, mert könnyen tönkre lehet tenni az alaplapot egy rossz mozdulattal (ahogy eFi barátom mondaná: #BeenThere). Először is le kell csavarni a kameravédő üvegpanelt, majd egyből le is ragasztjuk a szabaddá vált lencsét, nehogy megkarcoljuk a továbbiak során. Ezt követően le kell fejteni a fixen ragasztott GoPro előlapot anélkül, hogy sérülést okoznánk a belsőségeknek. Érdemes megnézni pár videót erről Youtube-on.
A teljesen ép GoPro – nem tudja mi vár rá!
Lecsavartuk a lencsevédő üveget
Leragasztjuk a lencsét, nehogy megsérüljön
Ha megszabadultunk az előlaptól, 6 darab T4 torx csavart kicsavarunk, és óvatosan ki tudjuk emelni a GoPro lelkét képező alaplapot és kameramodult a házból. Vigyázni kell, hogy a kijelző, a gombok és az akku csatlakozóit ne rántsuk meg, mert még szükség lehet rájuk. Emlékeztetőképp: még összeszerelt állapotban érdemes frissíteni szoftvert vagy visszaállítani régebbi változatot. Később is megoldható, csak nagyon macerás.
A házban egyelőre benne marad a gombsor és a GPS modul
A kifordított alaplap és kameramodul
Még itt érdemes firmware-t frissíteni, vagy visszaállítani korábbi verzióra
Párosítás mobillal
Ha még nem párosítottuk volna össze a mobileszközünket a GoPro-val, a kijelző leszedése előtt érdemes megtenni ezt, mert így tudjuk majd a későbbiekben kijelző nélkül, a GoPro app segítségével beállítani a felvétel paramétereit, és ellenőrizni az élőképet.
Az egyik GoPro-nak, amit lemeztelenítettem, sajnos nem volt kijelzőmodulja, és emiatt semmiféle módon nem tudtam elérni azt, hogy párosítási módba kerüljön, és telefonnal kapcsolódhassak hozzá. Vannak ugyan különféle “hack”-ek a GoPro-khoz (pl. gpauto fájl készítése), amivel rejtett funkciókat elérhetünk, de sajnos arra nincs ismert megoldás, hogy hogyan lehetne kijelző nélkül bekapcsolni a párosítási módot.
Párosítási módba csak kijelzővel lehet tenni a GoPro-t. Sajnos nincsen semmiféle más varázslatos gombkombináció vagy titkos fájl feltöltési módszer
Kapcsolódunk a GoPro-hoz
Miután darabokra szedtük a GoPro-t, kezdődhet az építés! Még az elején érdemes a vázba integrált, 2,4GHz-s Wi-Fi-re méretezett antenna helyett egy rövid (egész pontosan 31,23 mm hosszú) vezetéket felforrasztani az alaplap oldalsó rugós érintkezőjére, nehogy az antenna nélkül bekapcsolt GoPro Wi-Fi modulja sérüljön. Én persze utólag tettem ezt meg, és nem sérült a Wi-Fi modulom, de többektől hallottam, hogy így kell csinálni, és ártani biztosan nem árt.
A felforrasztott Wi-Fi antenna
Elméletileg 31,23 mm hosszú 2,4GHz-es antenna-pótlék
A működtető gombok (Power és Record)
Alapvetően nem szeretnénk használni a GoPro kesze-kusza szalagkábelét, hanem törekedni szeretnénk a tiszta, átlátható végeredményre, ezért kimértem az alaplapon a bekapcsoló és a felvételindító gombhoz tartozó tesztpontokat. E két pont mellé (nevezzük PWR-nek és REC-nek) keresni kell egy nullpontot (GND), amivel bármelyik kapcsoló pontját rövidre zárva gombnyomást imitálhatunk. Kapcsolónak két darab párszáz forintos kis nyomógombot használtam, amit szinte bármelyik elektronikai szaküzletben be lehet szerezni.
A két nyomógombot egymás mellé forrasztottam úgy, hogy az egymás mellé kerülő lábukra forrasztottam a GND pad-re menő vezetéket (fekete), a másik két kivezetésre pedig a PWR (sárga) és REC (piros) vezetéket. Vezetékhossznak elegendő 4-5 centiméter.
A lecsupaszított GoPro alaplap
Két aprócska nyomógombra lesz szükségünk
A két gomb bekötési pontjai
A két gombot egymás mellé tesszük és ráforrasztjuk a vezetékeket
Az alaplapra forrasztott gombok
A gombok vezetékeit a váz hátán kell átbújtatni, és figyelni kell rá, hogy ne nyomódjanak meg. A gombok ezután szépen becsücsülnek a váz oldalán lévő vájatba.
(Ha valakit esetleg a Hero 5 PWR és GND pontjai érdekelnének, írja meg kommentben, és kikeresem.)
Időközben folyamatosan módosítgattam és nyomtattam a tartóvázak prototípusait, míg ki nem alakult a végleges (ugyan már!) formája.
LED-es visszajelzés
Még mielőtt rátérnénk az összeszerelésre, elmondom, mit alakítottam az USB-C csatlakozó apró paneljén. Ezen a kis panelen az USB-C csatlakozón kívül még egy apró csatlakozó van, amibe egy vékony szalagkábel csatlakozik, rajta a GoPro aprócska LED-jével.
Ahhoz, hogy tudjuk, hogy éppen mit csinál a GoPro-nk, minimum egy LED visszajelzésére szükségünk van. A LED villogásából láthatjuk, ha bekapcsolt a kamera, vagy elindítottuk/megállítottuk a felvételt. LED-es visszajelzés nélkül teljesen vaktában nyomogathatnánk a GoPro gombjait, és nem tudnánk, hogy történik-e valami.
A szerencsénk az, hogy a GoPro visszajelző LED-jének éppen van két tesztpontja az USB csatlakozó modulján, így “csak” át kellett műtenem a szalagkábelen lévő igen apró SMD LED-et az USB-C modulra. Ez volt a legnehezebb része a munkának; forrasztásban eléggé gyakorlott vagyok, mégis megizzasztott ennek a fél milliméteres kis alkatrésznek a sérülésmentes levadászása és felforrasztása. Ha netán tönkretennénk a LED-et, elvileg könnyen utánrendelhető, én nem próbáltam, de azt megtudtam, hogy a típusa OSHR1608.
Az USB-C modult használni fogjuk
Erről kell levadászni az egy milliméternél is kisebb LED-et
A kés hegyével jelöltem, hogy hova kell felforrasztani polaritáshelyesen a LED-et. Sikerült!
Az alkatrészek letöltése, kinyomtatása
A drón összeállításához szükséges, főként általam tervezett és fejlesztett szerkezeti elemeket feltöltöttem STL formátumban YouMagine oldalamra. (A Thingiverse-n is vannak egyébként modelljeink, de valószínűleg mindent át fogunk költöztetni, mert nagyon sok probléma van azzal a platformmal…)
A letöltött modellek közül egyedül a meztelen GoPro tartószerkezetét kell szilárd anyagból, 100% kitöltéssel kinyomtatni (például PETG-ból, PLA szerintem túl törékeny). Én próbaképpen ColorFabb XT-CF20-ból nyomtattam, ami karbonszálakkal “ötvözött” kompozit múanyag. A többi alkatrészt (felfüggesztés, kameratartó, antennatartó, stb.) Sunlu TPU-ból nyomtattam 100% kitöltéssel, de bármilyen rugalmas anyag megteszi.
Aki esetleg nem lenen jártas a nyomtatásban, annak bérnyomtatás keretein belül ki tudjuk nyomtatni az alkatrészeket (és bármi mást is).
A meztelen GoPro összeszerelése
A szerkezet végső összeállítása is igényel némi türelmet. Először is vezessük át az USB modul szalagkábelét a számára kialakított résen (a két rés közül a közelebbi tartozik a Hero 6-hoz és 7-hez, a távolabbi a Hero 5-höz való). A modult két M2x3-as csavarral tudjuk stabilan rögzíteni a vázhoz.
Ezt követően vezessük be a kameramodul szalagkábelét is a számára kialakított résen, előtte nem árt valamelyest formára hajtogatni, nagyon óvatosan. A kamerát fel is ültethetjük a TPU-ból kinyomtatott állványra. Egyelőre azt még nem kell rögzíteni csavarokkal, elég akkor, ha már a helyére került az alaplap.
Most jön a neheze: a tartóváz alján épphogy kilógó csatlakozókat úgy kell rápattintani az alaplapi csatlakozókra hogy ne sérüljenek. Ez meglehetősen nehéz, de nekem a sokadszori szétszedés és összerakás után már gyorsan ment, és a csatlakozók is jól bírták a strapát. Ettől függetlenül legyünk óvatosak, ne erőltessük, ha valamit nem érzünk egzaktnak. Mielőtt az alaplapot így elhelyezzük, ne feledkezzünk meg a korábban felforrasztott gombokat vezetékestül átvezetni a váz tetejére.
Összeszerelésre készen
A réseken bevezetjük az USB modul és a kemra szalagkábelét
Felkészülve az alaplap beszerelésére
A kamerát beleültetjük a tartófoglalatába
Ellenőrzésképpen USB-C tápkábelre kötve tesztelhetjük a GoPro-t
Ha az alaplapi csatlakozók stabilan a helyükre pattantak, azt 5 darab M2x4-es csavarral rögzíthetjük is a vázhoz. Ennek kapcsán az jut eszembe, hogy lehet, hogy érdemes volna átterveznem a vázat M1.6-os csavarokhoz, egyrészt így minimális súlyt lehet még spórolni, másrészt az M2-es csavarok kissé nehezen mennek át a GoPro alaplapjának rögzítési furatain, ezért azokat kicsit ki is kellett tágítanom. A vázba a csavarok simán vágnak menetet, és stabilan tartják az alaplapot, csak ügyelni kell rá, hogy az alaplap párhuzamos legyen a alsó lapjával, és ne feszüljön, de ugyanakkor stabilan a helyükre szorítsa a csatlakozókat, hiszen elkerülhetetlen lesz pár ütközés, amikor mindennek a helyén kell maradnia.
Az alaplapot 5 csavarral rögzítjük a tartóvázhoz alulról
Ha a GoPro alaplapja a helyére került, 3 M2x8-as csavarral rögzíthetjük a kameramodult tartó rugalmas tartót, és 3 darab M2x4-es csavarral pedig a lencsét fixálhatjuk stabilan. Érdemes feltenni a “lökhárítót” is, ami minden irányból megvédi a frontlencsét. Ha esetleg ND szűrőt használnánk, ahhoz más adaptert kell használni, egyelőre azzal nem foglalkoztam, de szívesen tervezek ilyesmit, ha van rá igény.
Ha összeállt a mű, érdemes egy USB-C tápkábelre kötni a GoPro-t, hogy teszteljük a működést, élőképet, Wi-Fi kapcsolódást, stb. A tartóváz úgy van egyébként kialakítva, hogy szükség esetén rá tudjuk csatlakoztatni a kijelzőmodult a hátsó csatlakozókra, csak figyelni kell a helyes csatlakoztatási irányra!
A tápellátás
Ha a teszt rendben zajlott, már csak a GoPro tápellátását kell megoldanunk. Ehhez a drón akkumulátorát fogjuk használni, onnan csapolunk majd le tápfeszültséget. Fontos, hogy a GoPro-nak stabil 5V tápfeszültségre van szüksége, ezért nem köthetjük rá közvetlenül a drón akkuját. Egy úgynevezett “step-down converter”-t fogunk használni, ami a drón 4 cellás, 16.8 Voltos névleges feszültségű akkumulátorának kapocsfeszültségét átalakítja számunkra stabil 5 Voltra. Ami nekem bevált és máskor is használtam már, az a Mateksys által gyártott Micro BEC.
A BEC panelecske a ráforrasztott csatlakozóval
Ráforrasztottam az USB-C csatlakozó megfelelő pontjait is
A BEC elfér a zsebben, USB csatlakozó csatlakoztatva!
A BEC bemeneti oldalára ráforrasztottam egy fellelt csatlakozót, hogy szükség esetén le tudjuk választani a drónról a GoPro tápellátását (pl. újraindítás céljából). A BEC kimeneti oldalára egy szétbontott és lecsupaszított USB-C csatlakozót forrasztottam. A meztelen GoPro vázán a BEC-nek kialakítottam egy tárolózsebet, ahová egyszerűen és stabilan el lehet rejteni.
Az akkutartó emelet
Már csak a felső zárólemez felszerelése van hátra, mielőtt felszerelhetnénk a meztelen GoPro-t a drónunkra! A felső lemezbe befűztem az akkurögzítő szíjat, és hosszú, M2x10-es csavarokkal rögzítettem a vázhoz. Azért fontos, hogy ennyire hosszú csavarokkal rögzítsük a felső lemezt, mert azok érnek csak le a váz aljáig. Ha csak a nyúlványok egy részéig érnének le a csavarok, egy eséskor az akkumulátor lendülete könnyen leszakíthatja a tartónyúlványokat. Ellenőrizzük, hogy meddig érnek a csavarok (a négyből az egyik lehet, hogy rövidebb, mert épp ugyanott van az alaplapot alulról rögzítő csavar helye is)!
Az akkutartó lemez felszerelése
Összeszerelés a drónnal
A meztelen GoPro vázába a GoPro kameramodulját tartó részhez kapcsolódóan be kell építeni a DJI FPV kamerát tartó kis TPU szerkezetet is. Ezzel kapcsolatban van egy fejlesztési ötletem, a cikk végén megosztom.
A GoPro tartóvázának kinyúló lábaira M2x4 csavarokkal fel kell rögzíteni a rugalmas felfüggeszés nyúlványait, amit a drón vázának motortartó pontjaihoz csavarozhatunk. Ügyeljünk a megfelelő hosszúságú csavarok használatára, és figyeljünk nagyon a motortekercsek épségére! A nyúlványok csavargatásával be lehet állítani a GoPro pozícióját és dőlésszögét, és a felfüggesztés feszességét is. Ha felszereltük a GoPro-t a drónra, rögzíthetjük a DJI FPV kamerát is.
Praktikus Crossfire antenna tartó szerkezet TPU-ból
Sokáig nem tudtam, hogy hova rögzítsem a Crossfire vevőm antennáját, de aztán beugrott, és terveztem egy praktikus tartót, amivel a drónhoz tudtam rögzíteni a TBS Crossfire Immortal RX antennát. Aki FrSky R9-et használ vevőnek, annak valószínűleg ugyanúgy működni fog ez a tartó. Hatótávot kifejezetten nem teszteltem, de kétlem, hogy egy CineWhoop könnyen feszegetni tudná a Crossfire rendszer határait, és nekem nem volt még failsafe-m.
A meztelen GoPro teljes menetfelszereléssel is kevesebb, mint 40 gramm!
Fejlesztési lehetőségek
Alapvetően nagyon elégedett vagyok az átalakított GoPro és a drón működésével, nem sok mindent változtatnék rajta. Jópár órát repültem már az új CineWhoop-ommal, és a GoPro probléma nélkül teljesíti a feladatát. A szerelhetőséggel sem volt problémám, a fejlesztés során jópárszor szétszedtem és összeépítettem a szerkezetet, és nem éreztem problémának.
Írtam már arról, hogy lehet, hogy érdemes lenne átalakítani M1.6-os csavarokhoz a váz furatait. Ezt lehet, hogy megteszem a jövőben. Ha bárki szeretne együttműködni, szívesen megosztom a forrásfájlokat.
Másik fejlesztési lehetőség a DJI FPV kamera leválasztása a GoPro tartószerkezetéről, és fix elhelyezése a drón tartóvázán. Így még egyszerűbbé válna (4 csavar és egy csatlakozó) a meztelen GoPro teljes leszerelése, ha éppen anélkül szeretnék repülni. Ezügyben biztosan továbbmegyek, mert lenne rá igény az eddigi visszajelzések alapján.
További tervem, hogy a GoPro és a drón elektronikus alkatrészeit vízállóvá fogom tenni Plastik 70 lakk segítségével, hogy nedves időben se kelljen aggódnom.
Összegzés, visszajelzések, gyártás
Ha bárki megépíti a fenti meztelen GoPro-t, nagyon örülnék bármiféle visszajelzésnek! Sokat jelentene számomra, ha tudnám, hogy más is használja az általam tervezett terméket!
Ha valakinek pedig annyira megtetszett ez a koncepció, hogy CineWhoop-ot szeretne építeni, és szüksége lenne 3D nyomtatott alkatrészekre, vagy akár csak némi tanácsadásra, tesztelésre, szívesen segítek amiben tudok. Más helyett FPV drónt építeni nem tartom előnyösnek, mert az FPV az a repülés mellett a folyamatos szerelésről is szól, és ha nem saját magadnak építed a gépedet, nehezen fogsz tudni hozzányúlni, ha probléma adódik vele. És probléma szinte mindig fog adódni
Korábbi cikkeimben a DJI távirányítók USB-problémájáról, illetve különféle antenna-átalakításokról, jelerősítésről írtam. Most egy Phantom 3 távirányító törött antennájának a javítását mutatom be.
Nem túl strapabíró: le is tört
A Phantom 3 Standard távirányítója Wi-Fi-s rendszerű, és elég egyszerű felépítésű. A külső egy szál antenna az irányításért felelős, a távirányító belsejében lévő két másik “kockaantenna” pedig az élőkép közvetítéséért. A külső antenna sajnos nagyon vékony, könnyen letörik. Rosszabb esetben nemcsak letörik, hanem el is szakad az antennavezeték. Mivel nem lehet kapni a DJI-tól ilyen antennát, nem marad más hátra, mint kicserélni a vezetéket. Ehhez gyakorlatilag újra kell építeni az antennát.
Előző cikkemben a DJI távirányítók egyik leggyakoribb hibáját, az USB csatlakozók törését mutattam be. Most nem egészen javításról, hanem inkább hardveres átalakításról lesz szó.
Varázslatos antennák
Annak ellenére, hogy viszonylag sokat szereltem és készítettem antennákat, és kísérleteztem különféle megoldásokkal a versenydrónjaim építéskor, nem mondhatnám, hogy teljesen átlátom a működésüket, számomra inkább valamiféle varázslatnak tűnik ahogy a távirányítón küldött parancsot eljuttatják a sokszáz-sokezer méterre lévő drónhoz. Azt azonban elmondhatom, hogy megtanultam az egyik szaktekintélytől, IBCrazy-től, hogy “There’s no such thing as free lunch”, azaz nincsen ingyen energia az antennák esetében sem, legfeljebb irányítani, formálni lehet a rádióhullámok terjedését, amivel optimalizálhatjuk a drónunk kapcsolatát a távirányítóval.
A Mavic Mini távirányítója átalakítás előtt, és mellette az új antennacsatlakozók és antennák.
Az elmúlt hónapokban sajnos nem jutott időm érdekesebb drón javításokról írni, pedig lett volna bőven cikktéma! Volt jópár – általam mumusnak nevezett – munka is, amikkel napokig, néha hetekig küzdöttem, de végül mindegyiket sikerült megfejtenem. Sokfelé el fogok kalandozni a mostani írásomban, mert jópár témakörben sikerült előrelépnem, aminek szerintem nemcsak én fogok örülni!
A gyakoribb javítások a Mavic Pro gimbal-javítások és karcserék voltak, elkezdett terjedni a Mavic 2 Pro is, javítottam jópár példányt. A Mavic 2 Pro gimbalproblémák még kicsit mumusnak számítanak, mert nagyon nehezen szerelhető a gimbalszerkezetük, ha nyommentesen és igényesen szeretnénk dolgozni, és persze, hogy úgy szeretnénk! A Mavic Mini igazi slágerdrón lett, és ez a javítások számából is meglátszik, általában az első motoros karjuk vagy a gimbalszerkezetük törik egy-egy szerencsétlen manőver következtében. A Mavic Mini-k egyébként barátságos szerkezetek, jól lehet szerelni őket, ésszerű felépítésűek. Spark-ból is érkezett jópár darab, ezeknél gyakran motort vagy komplett vázat kellett cserélni egy-egy kartörés miatt. Sajnos a Spark ilyen szempontból szerencsétlen konstrukció: a karok a váz részét képezik, ezért kartörés esetén teljes átépítésre van szükség, ami igen hosszadalmas és aprólékos munka. Nagyon várom már az első Mavic Air 2-t, amit szétszedhetek, és alaposan megvizsgálhatok.
Garmin vivoactive 3 teszt: okosóra örökmozgóknak"Hazaérve leállítottam a mérést, majd pár másodperccel később megérkezett a telefonomra is a jelzés: az aktivitás megtekinthető. Megnyitva egyből láthattam ...
Kijelzőcsere egy törött iPhone 6-ban Már van raktáron iPhone 6-hoz gyári kijelzőnk, melyet 1-2 órás (sürgős esetben még gyorsabb!) átfutási idővel tudunk nyommentesen beépíteni a ...
iPhone akkumulátor kalibrálás – lépésről lépésreAz iPhone kiemelkedő akkumulátor-élettartammal rendelkezik, viszont nem minden felhasználó tapasztalja a csúcsteljesítményt. Elengedhetetlen, hogy a lítium-ion akkumulátorok belső elektronikáját időközönként ...
JBL Charge 3 teszt – Közel a tökéletességhezA JBL Charge 3 a Flip szériát egészíti ki a gyártó hordozható hangszórójaként, amihez képest jobb hangminőséget és hosszabb akkumulátoridőt ...
