Gyakran emlegetem, hogy ha legalább annyit tudnék repülni, mint amennyi időt rászánok egy-egy újabb drónom kifejlesztésébe, akkor már profi pilóta lennék! Ismét terveztem és építettem egy gépet, és most sem volt másképp, de minden percét élveztem. Elmesélem a történetet!
Úgy merült fel egy újfajta drón kifejlesztésének az ötlete, hogy már eléggé megbarátkoztam az 5″ versenydrónommal, és elkezdtünk kerékpározós jeleneteket is felvenni vele. Ugyanakkor attól még, hogy nagyjából elnavigálom a gépet, és egyre finomabban tudom manőverezni, egyáltalán nem nevezném magamat profi pilótának, és emiatt talán túlzottan is óvatos vagyok. Egy 5″-es gépnek már komoly súlya van (5-600 gramm vagy több), és a propellerei körül sincs semmiféle védelem. Emiatt nem merek eléggé közel menni a kerékpároshoz, nehogy hozzáérjek, és sérülést okozzak, illetve erdős, bozótos részen nem is tudok repülni, mert a drón a méretei miatt pillanatok alatt belegabalyodna a faágakba, nehezen manőverezhető kis helyeken.
