A negyedik generációs iPod touch után már csak jobbra számítottunk az Apple-től. Jó kis készülék az is, de a felépítése borzasztó, tipikusan rövidtávra gyártott készülék, alig javítható. A kijelző egy vékony peremen nyugszik, amire kétoldalú ragasztóval van rögzítve. Ezt a megoldást szeretjük legkevésbé, mert nem egzakt, mint például egy csavarkötés ráadásul nem is tartós. Hab volt a tortán, ha a leejtések hatására a készülék váza deformálódott: akkor aztán nagyon nehéz volt úgy visszaépíteni a kijelzőt, hogy ne engedjen el a ragasztás a feszülés hatására.
Az újabb, ötödik generációs iPod touch felépítése ennél egy nagyságrenddel jobb. A kijelzőt és az azt körülvevő műanyag vázat végre ismét bepattanó karmok tartják a készülék házában, ez egy sokkal precízebb és elegánsabb megoldás, örülünk, hogy visszatért ehhez az Apple. Ettől függetlenül a készülék belseje nagyon kicsavart megoldásokat tartalmaz, a kábelek vezetése nem teljesen magától értetődő és igen nehéz például a törött kijelző cseréje is, mert a szalagkábelek csatlakozói az alaplap alá kerültek, nehezen hozzáférhetőek. Ennek ellenére már jópár készüléket sikerült megjavítanunk, és egyértelműen előrelépésnek érezzük a készüléket a korábbi modellhez képest felépítés és szerelhetőség szempontjából.
Legutóbb is egy repedt kijelzős touch-ban cseréltünk kijelzőt. A készülékhez a megjelenése után röviddel már tudtunk beszerezni gyári kijelzőmodult, mely az iPhone-ok kijelzőjéhez hasonlóan integrált: az LCD, az érintőpanel és a legfelső üvegréteg egy alkatrészt képez és csak egyben cserélhető. A szerelés lépéseit fotóztuk, mert szeretjük megörökíteni az érdekes munkafolyamatokat és az sem hátrány, hogy később is meg tudjuk nézni a készülék belsejét, ha eszünkbe jut valami.
