Lassú a gépem, mit tegyek?

Valamiért egy idő után azt vehetjük észre Apple Macintosh számítógépünkön, hogy már nem olyan gyors mint valaha, lassabban nyílnak meg az alkalmazások és úgy alapvetően mintha kicsit lomhább, fáradtabb lenne és jobban is melegszik a kelleténél.

Ne gondoljuk azt, hogy ez esetben lejárt volna az életciklusa és újat kell venni helyette, mert jópár módon fel tudjuk ismét pörgetni az eredeti tempójába! Lássuk, mit tehetünk annak érdekében, hogy gépünket pár évvel megfiatalítsuk!

A karbantartás fontossága

A Macintosh számítógépek – attól függetlenül, hogy az Apple ezt nem tudatosítja a vásárlóiban – rendszeres karbantartást igényelnek, ugyanúgy, mint bármely más gyártó számítógépe.

A belső hőcsatornákban könnyen összegyűlik és lerakódik a por, elöregedik a hőpaszta, amely a hűtés hatásfokát rontja, jobban felmelegednek az alkatrészek, emiatt gyorsabban forog a ventilátor és emiatt hangosabban is üzemel a gép és emiatt az akku gyorsabban is merül. A melegedés miatt lassabb órajelen üzemelő processzor közvetlen lassulást is eredményez. Látható, hogy egy apróság mennyi bosszantó hibát hozhat a felszínre. Arról nem is beszéltünk még, hogy a melegebben üzemelő gép várható élettartama is lecsökken.

Fontos tehát, hogy a gépünket rendszeresen elvigyük erre szakosodott szervizbe, ahol szakszerűen szétszedik, alaposan kitisztítják és a hőpasztákat is gyári minőségű új pasztákra cserélik. Hasonlóan kell a dolgot elképzelni, mint a gépkocsiknál az olaj- és szűrőcserét. Bizonyos megtett kilométer után a fáradt olaj már nem képes a megfelelő kenésre és hűtésre és emiatt a motor meghibásodhat.

Amit tapasztalataink alapján javasolni szoktunk, az hordozható gépeknél az 1-2 évenkénti teljes tisztítás és hőpasztacsere, asztali gépeknél pedig az 1-2 évenkénti portalanítás és 3-4 évenkénti hőpasztacsere. Természetesen a gyakoribb karbantartás nem okozhat gondot, a ritkább viszont annál inkább!

Memória – RAM (Random Access Memory)

A gépünk egyik gyorsaságot is meghatározó fontos paramétere a memória vagy RAM mennyisége. Ez az alkotóelem felel ugyanis a rövidtávú, de igen gyors adattárolásért és kiolvasásért. Az éppen használt fájlok és programok mind a memóriába töltődnek be, a betöltött adatokat és utasításokat innen olvassa be és dolgozza fel a processzor.

P1050746

Ha kevés memória van a gépünkben, de még be kellene tölteni egy nagy fájlt, amit éppen szerkesztenénk, akkor a processzor úgy dönt, hogy a gépben lévő merevlemezen elkülönít egy kis területet és azt is memóriaként, gyorsítótárként fogja használni. Ezzel csak az a probléma, hogy a merevlemez a felépítéséből adódóan (erre még ki fogunk térni később) átlagosan 100000x lassabban olvasható és írható, mint a memória (forrás). Ez a gyakorlatban annyit fog jelenteni, hogy ha túl sok programot futtatunk és éppen megtelik a RAM a gépünkben, érezhetően lassulni fog a munkamenet.

El is képzelhetjük úgy a dolgot, hogy mi vagyunk egy irodai munkát végző alkalmazott, akinek van egy kis asztala, ezt tekintsük memóriának. Az asztal mellett van egy szekrénye is, az a merevlemez. Ha egyszerre annyi feladatot kapunk, ami már nem fér el az asztalon, akkor sakkozgatni kell, hogy éppen melyik munka nem annyira sürgős, hogy félretegyük a szekrénybe, ez viszont időt vesz igénybe, akkor is amikor majd újra elő kell vennünk. A megoldást az jelentheti, hogy a főnökünktől nagyobb asztalt kérünk, amire még több munka elfér úgy, hogy azok könnyen hozzáférhetőek maradnak és emiatt gyorsabban végzünk.

Kijelenthetjük, hogy több memóriától jelentően gyorsabb nem is lesz a gépünk, viszont egyszerre több feladatot tudunk végezni (több weboldalt böngészni, több fotót feldolgozni) anélkül, hogy a gépünk lelassulna a nagyobb feldolgozandó adatmennyiség miatt.

Fontos megemlíteni, hogy sajnos nem minden Apple Macintosh számítógépben bővíthető a memória mennyisége. A MacBook Air szériából például sajnos egyik gépben sem lehet memóriát bővíteni, mert ezekben a gépekben az alaplapra vannak forrasztva a memóriamodulok, nem cserélhetőek. Sajnos igen könnyen előfordulhat, hogy “kinőjük” ezeket a gépeket, ilyenkor vagy megpróbálunk alkalmazkodni a korlátokhoz vagy lecseréljük a gépet. A 2012-ig gyártott MacBook Pro-k esetében gond nélkül lehet a memóriát bővíteni a kezdeti 2 vagy 4 GB-ról akár 16GB-ra is, de sajnos az utána következő modellek esetében az Apple azt a nem professzionális döntést hozta, hogy az Air-ekhez hasonlóan integrált, azaz nem cserélhető memóriával szerelte a gépeit. Ugyanez a helyzet a 2012-ig gyártott iMac-ekkel is: az ettől a dátumtól korábbi modellekben bővíthető a memória, ez után már csak bizonyos modellek bővíthetőek. A Mac mini esetében szerencsére még az összes modell bővíthető.

Összefoglalva: ha azt érezzük, hogy gépünk nem bírja a sok alkalmazás párhuzamos futtatását, lelassul, érdemes utánajárni, hogy lehet-e bővíteni a memória mennyiségét a gépben, mert ettől nemcsak a gép lélegzik majd fel, hanem mi is jobban haladunk munkáinkkal és a gép használata is élvezhetőbb lesz!

Merevlemez vagy Flash-alapú tároló?

A legtöbb ma üzemelő számítógépben az adattárolásért a gépbe épített merevlemez felel. A merevlemezen foglal helyet a rendszer, az alkalmazások és a dokumentumaink.

A merevlemez egy mágnesezhető forgó tárcsa, melynek egyes pontjait egy mozgó mágneses fej mágnesezi fel változó intenzitással és több pont egymás után történő összeolvasása adja ki adott esetben egy fájl tartalmát. Egy átlagos merevlemezen, mely nem nagyobb egy tenyérnél, több milliárd mágnesezhető pont van, ezeken kell a mozgó olvasófejnek megtalálni mindig a keresett fájlt, persze a legtöbb esetben egyszerre többet. Képzelhetjük, hogy ehhez egy felől mennyire gyorsan kell dolgoznia a mechanikának, de másfelől a megnövekedett adatmennyiség következtében mennyire lassú ez a technológia a Flash-alapú tárolókhoz képest, ráadásul borzasztóan sérülékenyek is ezek az eszközök (mindig fontos a biztonsági mentés!) – elég véletlenül leejtenünk a gépet, hogy úgy sérüljön a merevlemez, hogy olvashatatlanná váljon a tartalma.

HDD és SSD képe

Bal oldal: merevlemez, jobb oldal: Flash-meghajtó.

A Flash-alapú tárolóegységek (ismertebb nevükön SSD-k, szilárdtest-meghajtók), ahogy nevük is mutatja, villámgyors hozzáférésűek, gyorsan írhatók és olvashatók (a merevlemeznél körülbelül 5-10x gyorsabban), ráadásul nagyságrendekkel érzéketlenebbek a mechanikai behatásokra. A teljesen mozgásmentes üzem kevesebb energiát is fogyaszt, így az akkumulátor is tovább fogja bírni a mobil gépekben, amikben SSD van a merevlemez helyett. Nem véletlen, hogy a Flash-meghajtók az utóbbi 3-4 évben rohamosan váltják le a hagyományos merevlemezeket az adattárolásban, ez megfigyelhető az Apple gépeinél is. Ugyanakkor – mivel viszonylag új technológiáról van szó – fajlagosan drágább egy Flash-alapú tároló egy ugyanakkora kapacitású merevlemezhez képest.

Bővítsük SSD-vel gépünket, hogy villámgyors legyen!

Az SSD gyorsasága az operációs rendszer és az alkalmazások indításánál illetve fájlmásolások esetén a legszembetűnőbb, de a rendszer reszponzivitását is nagyban megnöveli, szinte minden azonnal történik, nem kell várni, ami sokszor a legbosszantóbb.

Az SSD-vel való bővítésnek vagy fejlesztésnek több változatát is ismertetjük röviden:

Tegyük fel, hogy a 2010-es MacBook Pro gépünkben jelenleg egy 250 GB-os merevlemez üzemel 4GB memória társaságában.

Ha főleg egyszerűbb feladatokra használjuk a gépünket és viszonylag kevés média-fájlunk van (zene, filmek, dokumentumok) és úgy érezzük, hogy kényelmesen elférünk ezen a lemezen, mert rendet tartunk, gyakran töröljük a felesleges fájlokat és a lemez 10-20%-a mindig üres, akkor érdemes a merevlemezt egy-az-egyben kicserélni egy 250 GB-os SSD-re, átmásolni rá mindent és ott folytatni a munkát, ahol abbahagytuk, most már várakozás nélkül, villámsebességgel. A 4 GB RAM-ot nem érdemes bővíteni, mert nem futtatunk egyszerre sok alkalmazást. Ha időközben megnőne a párhuzamosan végzendő feladatok száma vagy nagy méretű fájlokkal is dolgoznánk (például fotófeldolgozás, videovágás), úgy a későbbiekben érdemes lehet a memória mennyiségét megnövelni 8 GB-ra vagy akár 16GB-ra.

Ha úgy látjuk, hogy kezdünk kifutni a helyből a meglévő merevlemezünkön, úgy két lehetőségünk van: vagy egy nagyobb kapacitású SSD meghajtót vásárolunk (viszonylag magas áron) és a fentebb leírt módon cseréljük le a merevlemezünket vagy pedig a merevlemezünk mellé építünk egy kisebb kapacitású SSD meghajtót az optikai lemezmeghajtó helyére egy segédkeret segítségével. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy elég vásárolni egy viszonylag kis kapacitású SSD-t (pl. 120 GB-os modellt), és erre csak az operációs rendszert és a programokat másoljuk át, melyek viszonylag kevés helyet foglalnak. A dokumentumainkat és média-fájljainkat meghagyjuk a merevlemezen, mert nem ezek beolvasása kerül sok időbe, hanem a a programoké, amelyek már az SSD-n vannak. Ez a megoldás a gyorsaságot ötvözi a viszonylag olcsó, de nagy tárhellyel. Ha a merevlemezt még így is kinőnénk, hogy lekerültek róla a programok és az operációs rendszer, gond nélkül bővíthető később egy nagyobb lemezre. A megoldás egyetlen kompromisszuma, hogy az optikai lemezmeghajtónk kikerül a gépből, de szerencsére ezt be tudjuk építeni egy külső, USB csatolású házba, melyet bármikor elővehetünk, ha szükségünk lenne egy DVD-t beolvasni vagy megírni. Emellett szintén megnövelhetjük a memória mennyiségét, ha igény merül fel rá.

Az optikai meghajtó helyét a beépítőkeretbe helyezett lemez fogja elfoglalni, ha SSD-t is és merevlemezt is szeretnénk a gépünkbe.

Az optikai meghajtó helyét a beépítőkeretbe helyezett lemez fogja elfoglalni, ha SSD-t is és merevlemezt is szeretnénk a gépünkbe.

Milyen költségek merülnek fel egy bővítés vagy fejlesztés alkalmával?

A memóriabővítés a legtöbb hordozható Apple gépben egy rutinfeladat, beépítéskor a gépet portalanítjuk és igény esetén elvégezzük a teljes karbantartást (hőpaszták cseréje, külső-belső tisztítás). A teljes költség tehát a memóriamodulok ára és a hardveres munkák díjából adódik össze.

Ha SSD-vel is bővíteni szeretnénk gépünket, úgy, hogy a merevlemezt cseréljük le SSD-re, úgy hasonlóan a memóriabővítéshez felmerül a hardveres munkák (beépítés, igény esetén karbantartás) díja, valamint a rendszertelepítés és régi lemezről való adatmásolás, mint szoftveres munkák díja az SSD árán felül.

Ha úgy bővítenénk SSD-vel a gépünket, hogy azt egy segédkerettel az optikai meghajtó helyére építjük, úgy az SSD mellé szükség van a beépítőkeretre is, mint alkatrészre, illetve opcionálisan vásárolhatunk USB-s házat az optikai meghajtónak. Ez esetben a szoftveres munkák kicsit komplikáltabbak lehetnek, mint a fentebb leírt csere esetében.


Ne dőljünk be!

Sok csodaszerként emlegetett program terjed a neten, ami a fejlesztők ígérete szerint fel tudja gyorsítani a gépet, felszabadít memóriát és minden megoldódik – legismertebb ezek közül a MacKeeper nevű borzalom, mely nemhogy felgyorsítja a gépet, de még lassítja is, közben pedig reklámokkal nyaggatja a felhasználót, hogy fizessen a teljes verzióért. Ugyanakkor léteznek valóban hasznos programok, amiket jó szívvel merünk ajánlani: ilyen például az Onyx rendszerkarbantartó program és a Disk Inventory X nevű program, mely a lemezünkön foglalt helyet jeleníti meg úgy, hogy egyből láthatóak a sok helyet elfoglaló fájlok és ezáltal könnyen megtalálhatjuk a már elfeledett, törölhető fájljainkat, hogy helyet szabadítsunk fel.


Értesítsünk új cikkeinkről?

Ha tetszett a cikkünk, feliratkozhatsz értesítési listánkra.

Nem küldünk semmiféle reklámot, csak újonnan megjelent cikkeinkről értesítünk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.