Egy elég érdekes típushibát fedeztünk fel a DJI Ronin SC kamera stabilizátoroknál, ami egy kicsit gondosabb tervezéssel nagyon könnyen elhárítható lett volna a gyártó részéről. A javítás ismét lehetőséget adott a nagy becsben tartott Sherline műszerész gépeink használatához. Örülünk neki, hogy ismét sikerült egy érdekes területet találni, ahol kamatoztatni tudjuk gépgyártás-technológiai érdeklődésünket, és még hasznos is a közönség számára.
A hiba szerencsére nem a kamerastabilizátor fő egységét érinti, hanem az egyik tartozékot: a mobileszköz rögzítéséért felelős kinyitható rugós szerkezet tud könnyen letörni a tartó száráról. Nem létfontosságú tartozék, de bosszantó, ha törött. Külön sajnos nem lehet beszerezni, ami még inkább erősíti azt a törekvésünket, hogy javítsuk meg! Lássuk!
Leírva kicsit nehéz bemutatni, de a képek segítségével könnyen megérthető a működés. A mobileszköz tartó rugós tartószerkezete 90 fokonként elfordítható és egy belső rugós szerkezet rögzíti a derékszögű pozíciókban. Ezt a belső rugós szerkezetet egy tányéros alátét feszíti elő, ami meglepően alulméretezett az ellenfeszítő rugó erősségéhez képest, illetve ahhoz képest, hogy ez a szerkezet tart egy 150-250 grammos mobileszközt. Már egy apró rossz mozdulattól, egy kis megfeszítéstől vagy odakoccantástól el tud pattanni ez a milliméteres falvastagságú, alulméretezett alátét, ami a szerkezet szétesését okozza.
Az alátétet nem lett volna érdemes 3D nyomtatással elkészíteni, mivel éppen ugyanolyan törékeny lett volna, mint az eredeti. Helyette alumíniumból gondoltam legyártani, esztergálás segítségével. A Sherline műszerész esztergánkkal mindig öröm dolgozni, és egy ilyen apró, már-már precíziós alkatrész legyártását simán meg lehet oldani a segítségével.
Először is a műanyag töredékekből rekonstruáltam az alátét méreteit, aztán készítettem egy vázlatot. Mindig segít, ha esztergálás közben látom, hogy mik a méretek és a műveletek sorrendjét is könnyebben meg tudom tervezni.
Ezt követően egy alumínium rúdból elkészítettem az alátét nagyját, de sajnos az utolsó műveletnél, a leszúrásnál hibát vétettem, és nagyon csúnyán megsérült a munkadarab. Az esztergán és marógépen végzett munkák nagyon meg tudnak tanítani arra, hogy alaposan tervezzük meg a műveletek sorrendjét és kivitelezési módját, mert egy hiba bármelyik pillanatban tönkreteheti a munkadarabot, és kukába dobhatjuk az addig belefektetett időnket. Az a legrosszabb, ha a végén történik „baleset”, mert addigra már jópár órát, vagy akár napokat is beleölhettünk egy komolyabb munkába.
Szóval végül újra legyártottam az alkatrészt, másodjára vörösrézből, mert éppen ahhoz volt kedvem. Ilyen szinten mindegy volt, hogy milyen anyagból gyártom, hiszen fém mivoltukhoz képest viszonylag kis erő éri őket, és teljesen rejtett helyen vannak a terméken belül. Amikor összeraktam, nagyon szépen illeszkedett minden, vajpuhán klattyant a helyére elforduláskor a szerkezet, egy szóval öröm volt újra használni!
Köszönöm, hogy végigolvastad ezt a beszámolót. Szívesen állunk rendelkezésre, ha hasonló jellegű javítási feladattal bíznál meg minket!